Éppen gyakorlatra tartottam reggel valamelyik nap, amikor már csak a buszmegállóban konstatáltam, hogy nincs nálam a bérletem. Mit volt mit tenni, mérlegeltem, hogy mennyi az idő és úgy döntöttem, nem kockáztatok: inkább visszaszaladtam érte és minden esély ellenére még így is három perccel hamarabb értem a megállóba, mint ahogy az utolsó - még idejében a kórházhoz érő - busznak meg kellett volna érkeznie.
Ettől függetlenül természetesen elment az orrom előtt. Régen ilyenkor valószínűleg bepánikoltam volna és a saját kezembe vettem volna a sorsom feletti irányítást: erőltetett menetben közelítettem volna meg a kórházat vagy elbicikliztem volna odáig, hogy pár perc késéssel, izzadtan, de lelkesen essek be a gyakorlatra... ahol aztán egész nap senki felém sem nézett volna.
Ehelyett inkább sztoikus nyugalommal megrántottam a vállamat és úgy döntöttem, beugrom egy kávéra a Pulzusba.
Így megy ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése