Alapvető axióma, hogy Debrecenből nagyon-nagyon hiányoznak a hegyek.
Meg minden olyan dolog, ami várossá tehetne egy falut - de ezt már számtalanszor elsírtam nektek, úgyhogy ebbe ne menjünk most bele.
Arra viszont csak mostanában jöttem rá, hogy más embereknek más és más módon hiányoznak a hegyek.
Van egy ismerősöm, aki az Avason nőtt fel és legutóbb kifakadt, hogy Debrecenben egyszerűen nincs kilátás: minden lapos, nincs egy magasabb pont, ahonnan elláthatnátok valahova; egy panel tizedik emeletéről pedig nem olyan mókás a szomszéd panelt vagy a szánalmas ürességet bámulni.
Ezzel szemben nekem - aki a völgyben nőttem fel - mindig a körém magasodó hegyoldalak hiányoztak, melyek határt szabtak a környező kis világomnak és otthonos kis fészket alkottak, ami nélkül védtelennek, már-már meztelennek érzem magam a hatalmas, üres semmi kellős közepén.
Furcsa dolgok ezek. Petőfi meg bekaphatja.
2 megjegyzés:
"Szép vagy, Alföld, legalább Petőfinek szép!" /Karinthy/
bajai baratnom megy fol a kocsifelhajton: "baszki, itt mekkora dombok vannak!" :DDD
Megjegyzés küldése