Képzeljétek, ma álmomban én voltam Pókember!
Legalábbis eleinte... a végére aztán csak simán kocsmáztam az ismerőseimmel. A környezet, az emberek, a barátaim reakciói, az ok-okozati viszonyok, minden, minden annyira részletes, logikus és élethű volt, hogy simán lehetett volna a valóság is.
Egyedül az volt csak egy kicsit különös, hogy ott ült köztünk Gwen Stacy is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése