2016. július 2.

A szomorú pillanat...

... amikor az a mondat hagyta el a számat, hogy "ha ma elég ügyesen tanulok és haladok, akkor este jutalomból elmegyek futni" ma érkezett el.
Hja, nehéz időket élünk, már a futás is jutalomnak számít.

A vizsgaidőszakom épp most fordult a célegyenesbe (tudjátok, hogy sosem voltam a gyorsan összecsapott vizsgaidőszakok híve; a jó munkához és a temérdek időelbaszáshoz igenis idő kell), úgyhogy ici-picit még el vagyok havazva, de ne tessenek aggódni: visszatérek.

Hamarosan jelentkezem néhány visszadátumozott poszttal a február óta tartó hiátust kitöltendő, valamint az EB sem múlhat el anélkül, hogy ki ne fejteném a mezekről alkotott véleményemet, mint legutóbb. Coming soon.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Úristen, új poszt. Vééégre.