Egyébként ma Kurt Cobain napot tartottam, ami abban merült ki, hogy - mivel az összes meleg cuccomat Debrecenben hagytam - a hideg, esős időre való tekintettel kiegészítettem a ruházatomat egy kockás flannel inggel.

A többség persze favágónak nézett.

(Én személy szerint nem szeretem a grunge-ot, de úgy tűnik, ez nem is baj, mert a többség azt sem tudja, mi az. Eh, nevermind... hehe, érted. )

Azt mondják, hogy ha szerelmes vagy, minden nyálas szerelmesdal, minden egyes csöpögős sorát alapvető axiómaként éled meg, és teljes mértékben át tudod élni nyivákolást.
Hát erről jelenleg sajnos nem tudok nyilatkozni, arról azonban igen, hogy az alant található nóta üzenete átjött.
A Kredit címet viselő dalt egyébként a The White Ravens együttesnek köszönhetjük, akiket csak onnan ismerek, hogy egyszer régen, egy hétig egy bandában játszottam a basszusgitárosukkal, akinek véletlenül a levelezőlistáján ragadtam. Az élethez szerencse is kell; ha annak idején nem futottam volna össze vele gitártáborban, nem ismerném ezt a mesterművet. És nem ismernétek meg most Ti sem.

"Sokat mondom Sanyinak, még egy pohárral kérek,
Már furcsán néz az öreg sörrel a kezében.
Nem, nem, semmi sincsen rendben.
Nem tudom, hogy vannak vele, de ne szóljanak kérem bele,
Majd én tudom, mi a bajom, különben is megy a buszom.
Kiscseresznye, mézeskörte. Oké, mára vége.
Könnyes búcsú, az az ábra, kidobnak a nagyvilágba.
Egyedül a járdaszélen. Asszem netán tán még egy sör kéne.
Hazaérek segítséggel, vár az az asszony az utcavégen fejét rázva.
Hej, hej, hej most vagyok ám pácba'!

Húszévesen - ez a dráma - lecsúsztunk és itt nincsen párna,
Szép volt fiúk, de ez a világ mintha nem ránk várna.
Húszévesen - ez a dráma - lecsúsztunk és itt nincs bocsánat,
Ha nincs meg a hatvan, holnap akár munkába is állhatsz.

Változik minden, hol a sok pajtás?
Hát őket szolgálom ki a bár teraszán.
Nevetnem kéne, mégis úgy fáj...
Bár jó munka kéne, mégis hol találok?
Asszem egyértelmű, hogy nem erre vágyok.
Volt két év, csak nincs róla papiros.
Érettségivel a tányérod mosom, a kávédat viszem, vagy az autódat lopom.
Ha hazaérek este, ne, ne, ne szólj hozzám.
Nem baj fiúk, fel a fejjel, szerencsére nem a szemünk fénye veszett el,
Lesz ez még így se, majd meglátod!

Húszévesen - ez a dráma - lecsúsztunk és itt nincsen párna,
Szép volt fiúk, de ez a világ mintha nem ránk várna.
Húszévesen - ez a dráma - lecsúsztunk és itt nincs bocsánat,
Hej, hej, hej most vagyunk ám pácban!

Azt hiszem, hogy alszom, pedig ébren várom,
Hogy véget érjen ez a borzasztó álom,
Hol a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés... nincs szórakozás.
Kimegyek az utcára és mindenki idegen,
Leverek egy kisfröccsöt, mert nem hagy hidegen... te vagy az idegen!

Nincs erőm, fel sem próbálom,
Hagyom hogy a szarságod a fejembe másszon, a fejembe másszon.
Kék-piros, piros-fekete, felkelek és valahogy így néz ki a szemem, a szemem.
Még egyszer felállok és táskás szemekkel a világnak vágok, a világnak vágok.
Ó én a világnak vágok!"

Amúgy hegyalján láttam egy picsát, aki tűsarkúban és két centis műkörmökkel próbált küzdeni az elemek ellen. Melegséggel töltötte el a szívem, mikor láttam, hogy alulmarad.

Rossz ember vagyok, tudom.

Ma azt álmodtam, hogy egész végig gyönyörű brit akcentussal beszéltem, miközben megmentettem a világot.

HEGYALJA #8
Amúgy rájöttem, hogy hol szoktam elrontani az előkészületeket.
Nulladik nap: uh, tavaly is milyen jó volt az abszint-energiaital, keverek megint!
Első nap: uh, de szar ez! Egészen konkrétan ihatatlan!
Második nap: bazz, nincs semmi pia, próbáljunk legyűrni pár kortyot abból a szarból!
Harmadik nap: bazz, ez üt! Add csak ide azt az üveget!
Negyedik nap: húú, mekkora buli volt egész héten! Ilyet jövőre is hozok!

HEGYALJA #7
Ezzel valószínűleg sajnos egyedül fogok maradni, de az én értékrendemben egy régi hegyaljás karszalag a csuklódon fényévekkel előkelőbb státuszszimbólum, mint egy bmw a segged alatt.
Sőt.

HEGYALJA #6
Mert mi is az a hegyalja?
Hegyalja az, amikor Tokaj főutcáján egy kocsmában egy csapat ittas fiatal énekli a nyolcóramunkát és a túloldalon, ötven méterrel arrébb, egy padon fekvő részeg nyomja alá a basszus szólamot.
Hegyalja az, amikor a fehérfűzős skinhead és a tarajos punk teljes egyetértésben áll be a kürtőskalácsos sorba és tarhál cigit egymástól.
Hegyalja az, amikor a depressziós téli hónapokban, egy zsúfolt villamoson utazva, kapaszkodás közben kivillan a karszalagod és cinkos kacsintást, esetleg ördögvillát váltasz a közelben kapaszkodó vadidegen szalagtulajdonossal.

Písz, láv, heppinesz.

HEGYALJA #5
Hegyalján, amikor éppen nem valamelyik színpad előtt ugrálsz, a fennmaradó időben többnyire részegen feksze ücsörögsz valahol. Idén én a legkülönfélébb dolgokon feküdtem része ücsörögtem: padon, asztalon, ágyon, füvön, földön, sárban, homokon, betonon, aszfalton, kavicson, műanyagon, fán, gyékényen és más emberen.
Elégedett vagyok magammal.

HEGYALJA #4
Motörhead után épp a főutcán igyekeztünk kedvenc kiskocsmánk felé, mikor a földön megláttam egy békésen szunyókáló fesztiválozót, és hirtelen belémhasított a felismerés:
- Úristen! Három éve nem aludtam közterületen részegen!
- Ami azt illeti, a fesziválterületen idén is aludtál részegen... ha ez vigasztal.

Mihez kezdenék a barátaim nélkül?

HEGYALJA #3
Komolyan mondom, Hegy'en egész egyszerűen rengeteg a gyönyörű lány!
Komolyan mondom, a sírás kerülget, hogy soha egy sem fog szóbaállni velem.

HEGYALJA #2
- Gyere, igyunk egy fröccsöt!
- Magyarán igyunk meg fejenként öt liter bort úgy, hogy szóda is legyen látótávolságban?
- Ezt mondtam, nem?

HEGYALJA #1
- Bazz, akármennyit iszom, még mindig de vagyok hidratálva.
- Mi lenne, ha innál valami alkoholmenteset?
- Ne legyél hülye...

- A citokróm P450 fehérje szupercsalád az ovuláció során génduplikációval jött lére.
- Ovuláció? Evolúció, baszd meg!

- Úúú, ma nagyon berúgunk!
- Jó, de hogy mész majd haza?
- Emiatt ne aggódj. Űrhajóval.
- Mivan?
- Hát az Enterprise majd a kellő pillanatban felsugároz és hazateleportál.

És így is lett...

Pénteken - érthető módon - olyan szinten ittam magam amőbává, hogy a másnap még ma rúgta belém az utolsókat.

... én jobban szeretem úgy hívni, hogy tizennégy hónapnyi nyáriszünet.

Egészen konkrétan én már nem is a halál torkában vagyok, hanem a halál pylorusában. Van még egy kevés esély arra, hogy vékonybélből visszahány némi epével kísérve, ami nem lesz szép látvány; de sajnos sokkal valószínűbb, hogy innen már végigküld a vastagbelén is, kiszar és lehúz az élet hatalmas pöcegödrébe. Ez még kevésbé lesz szép látvány.

Jövőkép

- I checked on you. You've already been once in med school when you were twenty-one. And you didn't just flame out, you like... you went nuclear. Seriously, how was prison?
- It was cold.

Dicsőségcsarnok

- Rendben, és mit csinál az ATM-kináz?
- Ööö... foszforilálja a bankautomatát?

- És mi lesz, ha kibuksz? Úgy értem, mire fel leszel ennyire nagyképű?
- Látod? Ez a legszebb a nagyképűségemben: nem befolyásolják a tények.

Két éve ilyenkor már órák óta az első sorban álltam a VOLT fesztivál nagyszínpada előtt és vártam az Offspringet.
Egy éve ilyenkor pont három nappal voltam túl az utolsó - sikeres - vizsgámon, és pont három napja voltam csatak részeg.
Jövő ilyenkor kurva sok szabadidőm lesz...

Ilyen mélyen még sosem voltam, amiben az a legszomorúbb, hogy jóformán teljes egészében magamat sodortam idáig. Szép sorban hagytam a hátam mögött a történelmi mélységeket... mikor úgy ötödjére állapítottam meg, hogy ettől már nincs lejjebb és hirtelen mégis lett, akkor kellett volna valamikor észbe kapnom.

Ahogy azt az előző vizsgaidőszakom végén is mondtam, csupán két dologra lenne szükségem egy sikeres vizsgaidőszakhoz: egy időgépre és sok csokira. Csokim van, időgépem nincs. Úgyhogy itt ragadtam ezen a kellemetlen idősíkon, ahol - Kurt Vonnegut szavaival élve - az ürülék már a légkondícionálóig ér.

Jelenleg a hegyalja fesztivál az egyetlen dolog az életemben, amiért még fontolóra veszem reggelente, hogy egyáltalán felkeljek-e.

Úgy néz ki a szobám, mint egy heroinistáé.
Na jó... akkor úgy, mint egy heroinistáé, aki sok szétdobált, kidolgozott biokémia tételt tart a földön.

... de azt mondták, hogy az etil-alkohol metabolizmusáról írt esszém olyan csodálatos volt, hogy ha így tudnám a biokémia többi részét, akár demonstrátorkodhatnék is az intézetben.

Mit mondhatnék? Hosszú évek kemény munkája. Minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy az etanol-bontás nem csak elméletben megy ilyen jól.

"So noone told you life was gonna be this way,
Your job's a joke, you're broke, your love life's D.O.A.
It's like you're always stuck in the second gear.
When it hasn't been your day, your week, your month
Or even your year..."

Heghlu'meH QaQ jajvam!

Eljött hát ez a nap is. Órákon belül valószínűleg szertefoszlik mindaz, ami jelenleg vagyok, egy megtört, bukott medikust hagyva hátra. De ahogy a klingonok is mondják, jó nap ez a halálra. Lássuk azt a biokémia szigorlatot!

Valaki a lelkemet négy kreditért? Elég leharcolt állapotban van, de olcsón adom...

Tudjátok mitől kapok agyfaszt? Attól kapok agyfaszt, hogy amikor a vizsgaidőszakom legvégén a kilátástalanság sötét gödrében vergődöm, miközben a kudarc, a félelem és a bűntudat hullámai felváltva csapnak át a fejem felett; amikor tényleg nem babra megy a játék, és tényleg az egyetemen való bennmaradásom függ a megszerzett krediteim számától, vagyis a pénteki szigorlatom eredményétől... amikor ebben a lelkiállapotban felmerészkedem egy közösségi portálra, és az internet ópiuma egy pillanatra már-már feledtetné velem, hogy mekkora egy értéktelen szarkupac vagyok, akkor konstatálnom kell, hogy az első random, tök idegen, tízenötéves pöcsfej, akinek véletlenül az adatlapjára tévedek, azt a címet adta a fényképalbumának, hogy karnitin-aciltranszferáz enzimkomplex. Ettől - bassza meg -, az univerzum ilyetén hozzáállásától kapok agyfaszt!

És az ráadásul még csak nem is enzimkomplex, hanem csak egy sima enzim...