Hogyan lettünk nindzsák?
Azt azért látnunk kell, hogy a vezetőség és mi mindig is mást vártunk az élettől. Míg ők egy nyugodt családi nyaralóhelyet szerettek volna fenntartani, addig mi egy teljes év összes fáradalmát akartuk kitombolni magunkból pár nap leforgása alatt. Eltérő vágyaink persze feszültséghez vezettek, amely aztán két évvel ezelőtt érte el tetőfokát.
Ebben a felfokozott politikai hangulatban történt, hogy egy délután éppen nyugodtan fürödtünk a medencében, minden rendbontástól mentesen, amikor a Copfos odajött hozzánk és csak úgy minden előzmény nélkül közölte, hogy este tíz után kifejezetten és szigorúan tilos használni a medencét. Meg sem fordult a fejünkben este a vízbe merészkedni, de ezek után természetesen kötelességünknek éreztük.
Este, mikor már nem kevés tömény alkoholt konvertáltunk át hangulattá, a diktatúrikus vezetésre terelődött a szó, és az egyik barátom előállt a haditervvel:
- Odaosonunk a medencéhez, csendben, mint egy árnyék. Észrevétlenül átmászunk a kerítésen, csobbanás nélkül belemerülünk a medencébe, majd egy pisszenés nélkül visszavonulunk. Olyanok leszünk, mint a... mint a...
- Mint a nindzsák? - Kérdeztem.
- Mint a kibaszott nindzsák!
A következő emlékképem az, hogy hét merevrészeg vadállat átzuhan a félméter magas kerítésen és iszonyatos lármával landol a medencében. Ezután a tervnek megfelelően visszavonultunk, de észrevétlenek persze nem maradhattunk. A Copfosnak csak vissza kellett követnie a medencéből a házunkig vezető lábnyomokat... gyakorlatilag egy komplett folyót hagytunk magunk után.
Így amikor az éjszaka közepén bekopogott a házunkba, hét félmeztelen, törölközőbebugyolált részeg várta, akiknek szó szerint ömlött a hawaii nadrágjukból a víz. A koronát azonban egy másik barátom tette fel a helyzetre, mikot jött az elkerülhetetlen kérdés:
- Ti fürödtetek a medencében?
- Nem. Miért kérded?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése