Patyó

Szóval az úgy volt, hogy óvodában belebotlottam azokba az elborult faszokba, akiket azóta is a legközelebbi barátaimnak és világi cimboráimnak nevezek. Akkoriban persze még nem voltunk olyan ordenáré tahók, mint most, sőt kifejezetten cukik voltunk, de csak idő kérdése volt, hogy kifejlődjünk. Ovi után együtt folytattuk pályafutásunkat az általános iskolában, és legtöbben középiskolában is osztálytársak maradtunk.
Az évek során presze rengeteg közös élményben volt részünk és jóformán csak a megnevezésünk változott: először mi voltunk az Überlazák, aztán akkori kedvenc sörünk után felvettük a Deltabivaly nevet, végül pedig két évvel ezelőtt legenda született és mi lettünk a Feketenindzsák.
Öt évvel ezelőtt jött az ötlet, hogy nagyfiúk vagyunk már, menjünk el nyaralni valahova. A választásunk Sárospatakra (Patyó) esett, mert ott már voltunk táborozni általánosban és szép emlékeket őriztünk a helyről. A közös nyaralás azóta hagyománnyá vált - most értem haza a jubileumi ötödik patyóról -, és a következő néhány posztban erről fogok mesélni. Alighanem.