Na, elmentem fesztiválozni. Majd ha visszatértem, vagy netközelbe kerültem, élménybeszámolok. Peace out.

Imádom a barátaimban, hogy ha egyetlen percre mész is csak el sörért, nem kizárt, hogy úgy érsz vissza közénk, hogy a társalgásnak már semmi köze az előzőekhez és elképzelhető, hogy pont arra a mondatra érkezel, hogy "akkor már inkább az atomreaktorba verem."
Az általános nevetés helyett pedig, minden oldalról csak komoly bólogatás fogad, hogy mennyire igaz a fenti megállapítás.

Ilyenkor tudhatod, hogy lemaradtál egy körről.

- Anyádnak cracker papucsa van... feltörte a lábát.

Egy orvostanhallgató panaszai:
- A sok füldugózás miatt már zavarnak a hangok. És nem azok, amik a fejemben vannak, mert azokat már megszoktam; hanem a külsők...

Hát ma nem baszok be, mert mindösszesen ezer forintom van.
A régi szép időkben, ennyi is elég volt, csak ugye az infláció, meg a májenzimeim indukciója...

Már csak azért is megérné mikrobiológia professzorrá válni a jövőben, hogy vizsgáztatás közben ellőhessem a következő poént. Behívom az első néhány vizsgázót, gyorsan megbuktatom a fiúkat, majd odafordulok a lányokhoz:
- Most hogy a fiúk kimentek a teremből, beszéljünk a hüvelygombáról!

Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy kikúrtul másnapos vagyok. Voltam én már nagyon szarul alkoholtól, és leszek is még. Csináltam én már nagy faszságokat, aminek aztán másnap zokszó nélkül, bölcs beletörődéssel fizettem meg az árát. Nem ez a baj. A baj az, hogy most tényleg nem érdemlem meg. Alig ittam!

Most vagy az van, hogy túl jófiú voltam az utóbbi időben, és a hosszú évek kemény italozásával indukált cyp enzimeim mennyisége visszasüllyedt a normál értékre, szegény alkohol-dehidrogenáz meg nem tudott mit kezdeni a váratlan offenzívával, vagy beigazolódni látszik Ádámka hipotézise, miszerint szőlőérzékenyek vagyunk. A direkt termő, tablettás, fincsi csövesbortól érdekes módon sosincs bajunk, csak a minőségi, szőlőből készült lőrétől.

Na mindegy, megyek és megiszom újabb két liter vizet, gyors hadi helyzetjelentésemet pedig Hadházi László lazán kapcsolódó szavaival zárom: Debrecen nem borvidék, de ebbe mi nem törődünk bele!

Külső megfigyelő számára sajnos olykor érthetetlen a beszédem, mert bizony beszivárgott néhány szakkifejezés, amit barátaimmal alkottunk az elmúlt három év során - egymás vezetékneveiből.
Mondok példát is:

beszarkáz (ige) minden esély ellenére, mindennemű tanulás nélkül vizsgát pofátlanul jó érdemjeggyel abszolvál

kipintyézés (főnév) az a folyamat, amikor nem szakítunk az adott lánnyal, hanem annyira bunkók vagyunk, hogy előbb-utóbb megelégeli és ő szakít velünk

- Így nyáron sokkal egészségesebben táplálkozom.
- Igen? És ez miben merül ki?
- Átalszom egy főétkezést...

Öncélú Reklám Rovat

Mert amúgy én nem szoktam beszállni az ilyen fészbúkos, lájkolós versenyekbe. Úgy vagyok vele, hogy többségük hülyeség, és ha valamelyik kivételesen nem az, akkor sem zavarom meg spamekkel az ismerőseim lelki nyugalmát.
De amikor a Hegyalja Fesztivál meghírdetett egy pályázatot a hivatalos welcome drink címkéjének megtervezésére, botcsinálta grafikusként annyira magaménak éreztem a feladatot, hogy nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Beszálltam.
Az alábbi linken megtekinthetitek a grafikát - és ha már arra jártok, dobhatnátok rá egy lájkot is. Először a csoportra, aztán magára a képre. Tudjátok, hogy megy ez... Kösziii :))

Ha meg esetleg, meg is osztjátok, reklámozzátok, terjesztitek, akkor triplán hálás leszek :))

A tegnapi napom egyértelmű mélypontja az volt, amikor az egyik gólyácskám beállított a kocsmába, ahol éppen iszogattam, és vidáman közölte, hogy mivel az utolsó vizsgáját is letudta, épp most lett harmadéves.
Haramadéves! A gólyám! Én meg jövőre leszek másodikos... ettől nincs lejjebb.

- Ja, évfolyamtársak voltunk. Csak én bés voltam, ő meg dés... - mondja a lány.
- De te még most is bés vagy... - mondom a melltartójára mutatva.

Azért a szőke lányok is rajta tartják ujjukat az események ütőerén. Random szőke bejegyzése fészbukon, ma reggel: "Mi volt tegnap a Holddal? (ez most tuti idióta kérdés volt... ugye?)"

Ma végre sikerült elmennem futni.
Szánalmas két kilométert voltam képes összehozni, a fesztivál-szezonig pedig már csak 17 nap van hátra... valamit alakítanom kell, ha túl akarom élni a nyarat. A Superman Returns Project bajba került.

- Ne legyél hülye!
- Már hogy ne lennék! Ez az egyetlen szexepilem.
- Áá, nem csak az.
- Na jó, de azt nem mutogathatom csak úgy kapásból minden lánynak...

A blogom ma ünnepli a második szülinapját.
Ilyen hosszú ideig még soha nem sikerült naplót vagy blogot vezetnem. Köszönöm Nektek, drága olvasóim, hogy rendszeresen kíváncsiak vagytok az agymenéseimre. Nélkületek nem sikerülhetett volna. Reméljük, legalább ennyi publikálásra érdemes faszság történik majd velem a következő két esztendőben is.

Hát igen, elég bunkó volt velem egész este, de lenyeltem... mert tudtam, hogy aztán majd ő nyeli le.

Miskolc. Szülinapi buli. Sok új ember, mennek a bemutatkozások ezerrel.
- Szia, Balázs vagyok.
- Szia, tudom, ki vagy. Én is orvosis vagyok. Találkoztunk is már.
- Uh, tényleg? Bocsi, az utóbbi évtizedből sok minden kimaradt.

- Nem tetszik ez nekem... túl sokszor mondod, hogy be kéne mutatnod a szüleidnek...
- Most miért? Kilenc hónap alatt összesen háromszor mondtam!
- Igen, de azt mind a héten!

End Or Fin

Vége! Vége, vége, vége... végeee! Huh, hatalmas mennyiségű őrjöngő, őrült endorfin szabadult most rá a központi idegrendszeremre. Vége. El se hiszem, de vége! Annyiszor elképzeltem már ezt a napot, és most végre itt van. Végre vége. Ennyi bőven elég volt. Az elmúlt nyolc hónap során nem kevesebb, mint 432.819 oldalt másoltam le. Tessék kiszámolni, hogy mekkora erdőt sikerült ily' módon kiírtanom! De hogy én a büdös életben többet nem fénymásolok, az teljesen biztos! Vége.