Az önön határaim feszegetésén túl ez a gólyatábor más szempontból is érdekes volt számomra.
Bár a tavalyi és idei csoportjaim is egytől egyig tündérek lelkesek, kreatívak és tehetségesek voltak, csapattá kovácsolódásuk mégis gyökeresen más körülmények között ment végbe.
Tavaly a Fantastic Four-ral már az első napon olyan mértékű előnyre tettünk szert, hogy az összes többi csoport utált minket, és a közös ellenség ellen összefogva szurkolt mindenki ellenünk. (A blog archivumában elérhető a korhű dokumentum is.) Ennek köszönhetően nagyon hamar, nagyon radikális csoportidentitásra tettek szert: voltak a négyesek, és voltak a nemnégyesek. Nyitottak voltak és barátkoztak mindenkivel a táborban, de érezni lehetett, hogy büszkék a csoportjukra.
Idén a Zöld Nyolcasaimmal már teljesen más volt a helyzet: egy jól sikerült bórkóstoló során, ahol viszonylag sok időt töltöttek a kilences csoporttal egy légtérben, olyan szintű szövetséget és barátságot kötött egymással a két csoport, hogy az a tábor végéig, sőt azon túl is megmaradt. Nem merült ki abban, hogy szimpatikus csapat felkiáltásokkal üdvözölték egymást, ha összefutottak a versenyek során, hanem rendesen fuzionáltak tizenhetes csoporttá. Közös indulóval, meg minden. A versenyek során pedig együtt szurkoltak a "tizenhetes csoportnak" mindaddig, amíg akár csak egy nyolcas vagy kilences is versenyzett.
Félreértés ne essék, nem akarok ítéletet mondani: nekem mind az önerő és büszke kívülállóság, mind pedig a megbonthatatlan szövetség mintája tetszett a maga módján... egyszerűen csak érdekes. Kíváncsi vagyok, mit tartogat a következő tábor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése