Harmadévesnek lenni egyéb iránt teljes más, mint másodévesnek.
Az csak egy dolog, hogy tavaly ilyenkor már behozhatatlan lemaradásban voltam a fej-nyak régió anatómiájából, most meg még csak elmondták, hogy jövőhéttől azért legyen nálunk fonendoszkóp.
De tök más a hangulat is: eddig csak egy alávaló, megvetendő véglény voltunk az intézetek és oktatók szemében. Egy szám a statisztikában, púp az intézetben kutatók hátán, akivel nem érdemes sokat bajlódni, hiszen következő szemeszterben vagy itt lesz, vagy nem...
Ezzel szemben most már kollégának tekintenek minket, kedvesek velünk és bátorítanak.
Ráadásul most már van pathologiám, belgyógyászatom és műtéttanom is.
Mindent összevetve, eddig tetszik a harmadév!
1 megjegyzés:
jó neked :)
Megjegyzés küldése