2013. szeptember 8.

A felezőtábor felettébb kellemes volt: jó társaság, jó hangulat, meg kidobó orrvérzésig. Vagyis igazából tűzharc volt, ami gyermekkorom számtalan elfeledett emlékét és ösztönös mozdulatát hozta felszínre, melyek rég letűnt kézilabdás múltam lövéseivel kiegészülve komoly taktikai tényezővé tettek engem a pályán. Sok beszédnek sok az alja, jól éreztem magam.

Az érettségi találkozó is jó volt, meg persze tanulságos. Az osztály egy részével, akikkel ovi óta együtt randalírozunk, persze amúgy is napi szinten tartom a kapcsolatot, de a többiekkel jó volt találkozni. Általánosságban elmondható, hogy az emberek mostanában fejezgetik be a mesterszakjaikat, gyereke pedig még senkinek nincs. Úgyhogy annyira nem vagyok lemaradva.

Na, de indulok is Debrecenbe, vár a nyitóbuli és az első klinikai évem.

Nincsenek megjegyzések: