Játék

Hatalmas megtiszteltetés ért a minap, Rotigotin felkért egy kis játékra. (Sőt, aztán Koptschek is.)

A szabályok egyszerűek: miután belinkelted téged meginvitáló illető blogját, meg kell osztanod magadról hét dolgot; akár különlegeset, akár hétköznapit. Végül pedig fel kell kérned hét másik bloggert, hogy csatlakozzanak a játékhoz.

Könnyen elképzelhető, hogy az általam felsorolt dolgokról már volt szó itt a blogon az elmúlt évek során, de azért igyekeztem az érdekesebbek közül szemezgetni. No akkor na...

1. Világ életemben mindig sportoltam valamit és mindig az ügyesebbek közé tartoztam, de nem nagyon versenyeztem, így soha nem nyertem semmilyen trófeát. Ilyen tekintetben egy bronzéremre vagyok büszke, amit egy pingpong versenyen szereztem és arra, hogy egyszer harmadikok lettünk a gimis házi focibajnokságon, ahol a helyosztó mérkőzésen az én egyenlítő gólom után fordítottuk meg a meccset. Maga a gól egy gyönyörű, távoli lövés volt a léc alá, ami a bajnokság legjobb kapusának az eszén járt túl.

2. Kiskoromban rengeteget rajzoltam, sőt rajzpályázatokat is nyertem. Nagymamám mindig azt mondta, hogy művészi pályára kellene engem adni, csak hát abból nem lehet megélni. A nagyobb mennyiségű rajzolás aztán az egyetemen szivárgott vissza az életembe, mikor a PR Marketing bizottság tagja lettem, manapság pedig már nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy - legalább félállásban - graphic designer legyen belőlem.

3. Nagyon jó a nyelvérzékem, egyszerűen ragadnak rám a nyelvek. Ha egy darabig elég sokat foglalkozom egy nyelvvel, elkezdem érezni és olyan nyelvtani szerkezetekkel is folyékonyan ki tudom fejezni magam, amiket amúgy nem tanultam. Ezért sajnálom néha, hogy nem mentem bölcsésznek, és nincs időm ilyesmikkel pepecselni.

4. Ha bármit megtehetnék a világon, amit csak szeretnék, akkor alapvetően haszontalan dolgokat tanulnék. Nagyon szeretnék megtanulni például olaszul, spanyolul, zongorázni és szájharmonikán játszani... hogy csak párat említsek a kedvenceim közül. Ugyanezen okból kifolyólag tudok például három labdával zsonglőrködni.

5. Ugyan ezt manapság már senki nem hiszi el nekem, de nagyon szégyellős kisfiú voltam. Olyan szinten, hogy a boltba se voltam hajlandó bemenni, ha esetleg a pultos nénitől kellett kérni valamit és nem csak levenni a polcról.

6. A családom nemesi múltra tekint vissza, van hosszú családfánk, meg nagyon menő szablyás, liliomos, oroszlános címerünk is.

7. Mindig is imádtam a Star Treket, a legtöbb rajongóval ellentétben azonban én mindig a tudományos tiszt (vagy a hajóorvos akartam lenni), nem pedig a kapitány.

Az ilyen játékoknak mindig én vagyok a halála, nem lesz ez másként ezúttal sem, de azért igyekszem.
Koptschek és Nancy már kitöltötték, de Audrey, Briszéisz, Dorka, Gangike és Nallag verzióját szívesen elolvasnám.