2014. augusztus 2.

TG-vel kimaxoltuk a Nagyerdei Stadiont: fesztiváloztunk körülötte, voltunk benne meccsen és tegnap kipróbáltuk a körülötte lévő futópályát is. A konklúziók a következők:

1. Bírom a futást. Szeretni sosem fogom, de bírom. Jól érzem magam utána, és nem akarok meghalni három kilométer után sem. Sokkal jobb amúgy szerintem hosszú pályán futni, mint egy négyszáz méter hosszú, unalmas körön keringeni.
2. Emelkedőn futni szar.
3. Lejtőn futni még szarabb.
4. A bamba járókelők nem tisztelik a futópálya tavacska felőli részét, de ez jó, mert lehet ijesztgetni az arra kóválygó mini kutyáikat, és közvetlen közelről a fülükbe ordítani, hogy PÁLYA, amitől kis híján szívrohamot kapnak. Megvan a konfliktus, dübörög az adrenalin és mire felocsúdnak, már száz méterrel arrébb vagy... olyan az a kanyar, mint egy catecholamin töltőállomás.
5. Semmi értelme nem volt megépíteni ezt a stadiont, de legalább szép. Mondjuk még mindig hasznosabb, mint a Pancho aréna, de továbbra is tartom magam a véleményemhez, hogy a jó öreg Kikötő nevű kiskocsma több embernek okozott örömet, mint ez a létesítmény valaha is fog.

Nincsenek megjegyzések: