2014. november 6.

A napokban tudtam meg, hogy van egy "játék" az egyetemen, aminek az a lényege, hogy ki tud minél hamarabb megdugni egy-egy hallgatót a négy doktori címet adó kar (orvosi, fogorvosi, gyógyszerész, jogász) mindegyikéről. E kétes dicsőség hajszolásában én természetesen szánalmasan le vagyok maradva, de ez nem hat meg különösebben.

Ettől függetlenül viszont nagyon-nagyon közel járok ahhoz, hogy kikiáltsam ezt a hetet életem legszarabb hetének, pedig még csütörtök sincs (rég óta). 
Nem történt semmi tragikus, egyszerűen csak diffúzan és megfoghatatlanul szar minden, mint egy tökönrúgás. Nem érzem jól magam a bőrömben, és az önbecsülésem utolsó kis megmaradt morzsái is könyörtelenül porrá lettek zúzva. A baj olyan szinten nem csekély, hogy néha kedvem támad a Grace klinikából idézni.

Azért ennek érzitek a súlyát.

Mindennek semmi köze a gyakorlatomhoz, amire ma például be sem mentem, mert úgy véltem, hogy útban lenni  remekül tudok itthon is.

2 megjegyzés:

Bryan írta...

Jaj szegény, nagyon sajnállak, fel a fejjel!
A "játék"ról meg zseniális :D bejön :P

clark.kent írta...

Igyekszem összekaparni magam ;)