Ettől függetlenül viszont nagyon-nagyon közel járok ahhoz, hogy kikiáltsam ezt a hetet életem legszarabb hetének, pedig még csütörtök sincs (rég óta).
Nem történt semmi tragikus, egyszerűen csak diffúzan és megfoghatatlanul szar minden, mint egy tökönrúgás. Nem érzem jól magam a bőrömben, és az önbecsülésem utolsó kis megmaradt morzsái is könyörtelenül porrá lettek zúzva. A baj olyan szinten nem csekély, hogy néha kedvem támad a Grace klinikából idézni.
Azért ennek érzitek a súlyát.
Mindennek semmi köze a gyakorlatomhoz, amire ma például be sem mentem, mert úgy véltem, hogy útban lenni remekül tudok itthon is.
2 megjegyzés:
Jaj szegény, nagyon sajnállak, fel a fejjel!
A "játék"ról meg zseniális :D bejön :P
Igyekszem összekaparni magam ;)
Megjegyzés küldése