Fül-orr-gégészet gyakorlaton bementünk az egyik teljesen hangszigetelt audiológiai vizsgálószobába. De egyrészt csoportosan, másrészt az ajtót se zártuk be, viszont így is nagyon durva volt, úgyhogy én és a kis kíváncsiságom elhatároztuk, hogy ezt a dolgot mindenképpen meg kell közelebbről vizsgálni és élményekkel kell gazdagodni.
Az ötletet nyilván tett követte, úgyhogy a gyakorlat végén, amikor a csoport és a doktornő kifelé indult az audiológiáról, én lemaradtam és beosontam a hangszigetelt szobába, az ajtót pedig lendületből behúztam magam mögött. Nagyon érdekes volt, hallottam a saját bélperisztaltikámat és a belsőfülem szőrsejtjeinek szférikus motozását.
Igen ám, csak ekkor döbbentem rá, hogy belül nincs kilincs... a csoport, a doktornő és az összes asszisztens már a részleget is elhagyta,
Aztán persze kijutottam, de egy pillanatra tényleg végigszaladt a meleg, bizsergető érzés a gerincem mentén, hogy most bizony kapufát rúgtam.
3 megjegyzés:
Fú, emlékszem, annyira para az a szoba... És hogy jutottál ki? :D
Olyan cuppanós ajtaja volt, mint a hűtőknek. És kilincs ugyan nem volt, de a pereménél fogva ki lehetett nyitni :D
Megjegyzés küldése