Több mint negyed évszázadot éltem le anélkül, hogy bármimet is össze kellett volna varrni.
Ezt viszont tegnap óta már nem mondhatom el sajnos.
Picit elszakítottam a fülemet ugyanis. A traumatológusok viszont nagyon kedvesek voltak velem - főleg miután megtudták, hogy orvostanhallgató vagyok -, és gyönyörűen összeférceltek. Ezúton is puszi nekik.
Meg persze főleg a barátaimnak, akik a baj első jelére elcipeltek a kórházba.
2 megjegyzés:
Az érzés, mikor nem tudom, hogy a "picit" az nálad pontosan mit is jelent... :D
Egy-két jelentéktelen centimétert :D
Megjegyzés küldése