Tudjátok, milyen érzés úgy elmenni egy vizsgára, hogy úgy érzitek, tisztességgel felkészültetek és minden tőletek telhetőt megtettetek?
Na, hát én sem.
De ezennel ünnepélyesen megfogadom, hogy amíg idejárok, erre az egyetemre, legalább egyszer elmegyek majd úgy vizsgázni valamiből, hogy a csata előestéjén legkésőbb nyolckor becsukom a könyvet, hátradőlök a székemben és az egyetlen problémám az lesz, hogy másnap melyik nyakkendőmet vegyem fel. Megnézek egy filmet, aztán időben lefekszem aludni. És nem valami kis kamuvizsgából ám, hanem egy igazi, rendes, fontos, nehéz, szóbeli vizsgából.
Na nyilván nem ebben a vizsgaidőszakban, ez már elfütyült. Kicsit összetorlódtak a vizsgáim, halogatni meg már nem lehet őket. Ráadásul hétfőig össze kéne hegesztenem egy TDK absztraktot és nem ártana lassan előrukkolni az idei Medikus Kupa dizájnjával sem.
Asszem, valamelyik hatodéves szigorlat remekül meg fog felelni erre a célra...
Addig meg marad a virrasztás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése