Az a baj, hogy jóval válogatósabb vagyok, mint amennyire jóképű.

Ez a diskrepancia a legtöbb problémám forrása.

A teratoma a patológusok kindertojása.

Previously on Szuperbalázs's incredible adventures

Bocsánat, hogy kicsit eltűntem, elég sűrű hetem volt.

Dióhéjban annyi történt, hogy - még most sem hiszem el, de - sikeresen túl vagyok a TDK konferencián, ami örömteli.

Ráadásul amikor készülődtem, azt vettem észre, hogy az öltönynadrágom övét a szokásosnál egy lyukkal beljebb kell húznom annak érdekében, hogy ne essen le rólam. Ez még örömtelibb.

Ugyanakkor viszont rá kellett döbbennem, hogy az ügyintéző a tanulmányi osztályon már fejből tudja a nevem, annyi baj van velem. Ez a legkevésbé sem örömteli.
Irántam érzett szeretete valószínűleg a következő epizódok során sem mélyül majd el, hiszen még nem kaptam vissza az indexem az egyik balfasz intézettől, így leadni sem tudom a határidő lejárta előtt. A következő évadban mintadiákká avanzsálok, ígérem.

Ja, meg persze órákra jártam a héten, hiszen nálunk már bőven szorgalmi időszak van. Ezt csak azért teszem hozzá, mert én csak most döbbentem rá, hogy a mugli iskolákban ez nem így van.

Valószínűségszámítás

Tegyük fel, hogy egy téli évszak alatt egyetlen egy délután esik számottevő mennyiségű hó Debrecen környékén, ami meg is marad.

Tegyük fel, hogy Balázs egy téli évszak alatt egyetlen egy reggel gondolja azt, hogy olyan szép idő van és volt az utóbbi időben, hogy vászon tornacipőben vág neki a napnak.

Mennyi a valószínűsége annak, hogy ez a két esemény egy napra esik?

Úgy bizony... száz százalék.

Hja, február eleje... Az év azon napjai, amikor az ismerőseim és számomra teljesen ismeretlen, random első- és másodévesek tömegesen találnak meg a kérdéseikkel, hogy mit csináljanak ha valamelyik fontos tárgyuk nem lett meg.

Ez még nem is lenne baj, csak nem tudom, hogy miért terjeng rólam az a legenda az alsóbb évfolyamokon, hogy mindig kijátszottam valahogy a rendszert, amikor csúszásra került volna a sor. Amikor erről szó sincs: belém többet rúgott a rendszer, mint bárki másba, még a szabálymódosítások és előfeltétel-variálások is mindig a legrosszabbkor jöttek, ha magamtól nem lettem volna elég lusta.

Underachiever

Azt hiszem, ez a szó fejezi ki legjobban a lényemet.
Pedig szent meggyőződésem, hogy hatalmas potenciál lakozik bennem, csak átlag ember számára elképzelhetetlen módon lusta vagyok.

Most például nagyon-nagyon-nagyon közel állok ahhoz, hogy telibe fossam az egész vizsgaidőszakot úgy, ahogy van és valami értelmesebbet csináljak. Vagy elmenjek sörözni.

Az igazsághoz mondjuk az is hozzátartozik, hogy a lényeges és továbbhaladásom szempontjából fontos tárgyakat már év közben kiváltottam, vagy már levizsgáztam belőlük, úgyhogy  nem vagyok túl motivált. Ráadásul most egy kicsit ráparáztam a TDK munkámra is, hiszen jövőhéten konferencia, én meg tulajdonképpen még nem állok sehogy.