Szubtrópus

Nyár, kánikula, harminc fok, panel, legfelső emelet.

Állandó jelleggel izzadok, olvad a tükör, ráadásul egy tekintélyesebb méretű szúnyogfalka kolonizálta a szobámat, úgyhogy a puszta lét is maga a tömör gyönyör. De hát ilyen körülmények között azért mégis csak autentikusabb a maláriáról tanulni, nem? Holnap biz'isten veszek pár liter tonikot.
Na jó, holnap nem, de majd hétfőn.

Most, hogy már két hét nyomtalanul elröppent a vizsgaidőszakból - tehát elegendő előnyt adtam a strébereknek -, épp itt az ideje, hogy elkezdjek valami értelmeset is csinálni és hozzálássak a vizsgaidőszakom megmentéséhez. Nem is én lennék, ha már levizsgáztam volna valamiből.

Az ürülék lassan már a ventilátorig ér, aminek a halk, monoton morajlása éppen csak elnyomja az időről-időre támadásba lendülő moszkitó had zümmögését. Autentikus.
A motiváció és az ideológia a szokásos: jelen állás szerint még akár öt-pont-nulla is lehetek, ha minden jól alakul. Mert persze úgy szokott.

És még a függönyöm is leszakadt.