Tajga

Sohasem tanultam otthon.

És ezt szó szerint kell érteni: tényleg, soha egy percet sem. Gimiben és az érettségire nem volt rá szükség - ami végső soron a legtöbb problémám gyökere, mert nem szoktam hozzá, az orvosi egyetemet meg viszonylag nehéz tanulás nélkül abszolválni. Az ilyen irányú szárnyaszegett, suta próbálkozásaimat viszont már mindig Debrecenben követtem el, nem pedig otthon.

Ez a szép tradíció szakad most meg, mert a szubtrópusi éghajlat elől hazamenekültem Miskolcra. Itt ugyanis olyan jó hűvös a családi fészek, hogy míg Debrecenben egy szál alsógatyában, a ventilátor szellőjében izzadtam ki magamból minden folyadékot, addig itt hosszú melegítő nadrágban és zokniban ücsörgök. Gondolkodom egy vékony pulcsiban is.

Továbbá nem elhanyagolható körülmény, hogy kaja is van itthon. Az egyetlen negatívum, hogy a szomszéd zenét hallgat, de rá sem tudok haragudni, mert legalább Elvis-t.