Best. Date. Ever.

Nem iszunk valamit?

Az emberiségről sok mindent el lehet mondani, de azt az egyet biztos nem, hogy lusta volna. Képzeljünk csak el egy fajt, ami aloghogy lemászik a fáról, telefirkálja néhány barlang falát, gyorsan felhúz pár piramist, és mire kettőt pislantunk, elfoglalja az egész bolygót és kiaknázza az erőforrásait. Egy fajt, ami hatvanhat évvel azután, hogy felfedezi a motoros repülés titkát, embert küld a legközelebbi égitestre. Egy fajt, ami csupán kétszáz évnyi őrült termodinamikai dáridóval elpusztítja a saját lakhelyét, elnyerve ezzel a második legnagyobb környezetszennyező dicső címét a planéta négymilliárd éves történelme során. A kékmoszatokkal sajnos nem versenyezhetünk, hiszen ők a Föld komplett élővilágát irtották ki azzal, hogy mérgező oxigént eregettek a légkörbe.

Szóval nem lazsáltunk; néhányezer éves írott történelmünk csak úgy hemzseg a nagy ötletektől, hősies tettektől és tőrőlmetszett baromságoktól. Megalkottuk a művészetet, elkezdtük megérteni a minket körülvevő világot, és halomra gyilkoltuk egymást földért, nyersanyagokért, vagy mert csak egyszerűen nem értettünk egyet valamiben.

Bokros teendőink mellett is jutott azonban időnk közelebbről megismerkedni egy kicsiny, szerves molekulával, az etanollal. Megszállottságunkat mi sem tükrözi hűebben, minthogy már a kezdetek óta gyakorlatilag mindenből megpróbálunk szeszt előllítani, ami csak a kezünk ügyébe akad. Lelkesedésünket sokszor koronázta siker, varázsoltunk alkoholt gyümölcsből, gabonából, krumpliból, tejből, fából, de még kőolajból is.

Maximálisan egyetértek azzal, hogy nagyon sok hülyeség vezethető vissza alkoholfogyasztásram sőt, jómagam is rengeteg jobbnál jobb történettel rendelkezem, melyek egytől egyig úgy kezdődnek, hogy éppen egy kis alkoholt konvertáltunk át hangulattá... Azt viszont lássuk be, hogy minden reggeli szégyenmenet, kocsmai verekedés és baleset ellenére az emberiség legtöbb megkérdőjelezhető döntése, amit esetenként még a mai napig kollektíven szégyellünk, józanon született meg.

Én azt mondom, ha egy percre félretennénk az ellentéteinket és bedobnánk egy sört, sokkal szebb világban élhetnénk. Elvégre is az etanol nem gonosz dolog... csak rossz a sajtója. És hogy mindebből mi a tanulság? Igazság szerint, semmi. Ha csak az nem - és ezzel a suta konklúzióval zárom soraimat -, hogy az alkohol előbb a szívet növeli meg, és csak aztán a májat.

Nem iszunk valamit?

Medikus Lap
VI. évfolyam 1. szám
2010. szeptember

Na, ilyen az, amikor a lapzárta előtt fél órával szólnak, hogy még van egy üres féloldal, írni kellene valamit. Sok értelme nem lett, dehát az amatőrnek ugye ihlet kell, a profinak meg csak előleg.

Az ujjam bucililára van dagadva. Tényleg rossz ötlet volt.

Huszonegy és fél éves koromra eljuttam arra szintre, hogy nagy biztonsággal meg tudom állapítani, hogy az adott dolog, amit páratlan lelkesedéssel elkövetni készülök, valószínűleg rossz ötlet.
Mint például az, hogy most tízkor indulok el focizni a fiúkkal.

Egyáltalán nem az bassza a csőrömet, hogy olykor egy-egy szót cenzúráznak a cikkeimben, hanem az, hogy erről nem szólnak előre, és csak nyomtatásban látok viszont olyan lámer szófordulatokat, amikhez amúgy nem adnám a nevem, és legszívesebben meg sem jelentetném az egész irományt. Valószínűleg pont ezért nem szólnak...
Az érvelésük persze még idegesítőbb, mert ugye "csak egyetlen szóról van szó, nem bántották a lényeget."
Miért nem képesek felfogni, hogy egy igazán jól megírt szövegben - csakúgy, mint a való életben - egyáltalán nem a szavak rejtik a lényeget, hanem a sorok között elrejtett apróságok? Azok meg igenis sérülnek, ha bántják a mondataim kohézióját.
Én - ha már nekiülök írni valamiről - nem száraz információkat akarok közölni, hanem hangulatot. Érted, bárki le tudja írni, milyen programok voltak a gólyahéten, de azt már nem, hogy milyen volt ott lenni.
Kompjutör, töröld a bejegyzést!

Most meg ahelyett, hogy kialudnám végre magam, éppen a hármas koli recepciósa vagyok.
Ne is kérdezzétek...

Azt kell mondanom, hogy a citrom ízesítésű ásványvíz egy öntudatos ital.
Egy fél mokkás kanál cukorral próbáltam belekontárkodni, és limonádét csinálni belőle, amin úgy felháborodott, hogy a folyadék felét kilőtte.

- Bassza meg, olyan furcsán érzem magam! Tetszik a kék ég, tetszik a madarak csiripelése, még a kibaszott ózonillat is tetszik. Mi a fasz van velem?
- Boldog vagy...

"Mindenki életében eljön a pillanat, amikor fénymásol. A tiédben most jött el."
/Definetley Maybe/

Ma kifejezetten sokat beszélgettem a Zöldeskékszemű lánnyal.
Ő mondjuk váltig állította, hogy az ő szeme igazából kékeszöld, úgyhogy végül megegyeztünk abban, hogy zöld szeme van.
Nem tudom, miért áll szóba velem, de remélem, így marad.

Az alvásról már leszoktam. Afféle tinédzserkori szeszély lehetett.
Egy káros szenvedéllyel kevesebb.

Viszont bizonyítást nyert az a hipotézis, hogy a világot a nyafogás mozgatja.
Elég volt mindössze huszonegy éven át nyígnom, és hiphop belebotlottam egy barna, zöldeskékszemű lányba, aki szóba áll velem.
Fingers crossed.

- Balázs, aludtál te már egyáltalán a héten?
- Miért, úgy nézek ki?

Amúgy a fáradtságban nem maga a fáradtság a rossz, hanem a tudat, hogy ma este se lesz esélyem aludni. Különben meg nekem már nem is hiányzik az alvás, mint olyan... én már csak az alvás gondolatába vagyok szerelmes.

Fogalmazzunk talán úgy, hogy az alvás mostanában nem képezi életem szerves részét...

Tavaly, egész álló évben formalint szívtam.
Idén, egész álló évben ózont szívok.
Jó lenne már valami olyasmit csinálni, aminek több köze van a friss nitrogén-oxigén keverékhez.

Újabban egyre gyakrabban kerít spontán módon hatalmába az érzés, hogy az élet mégiscsak szép.
Ez mindenesetre ijesztő.

A legújabb kutatások arra engednek következtetni, hogy az alkoholt rendszeresen fogyasztó emberek tovább élnek, mint absztinens társaik. Én mindig mondtam, hogy az etanol nem gonosz... csak rossz a sajtója.

"Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés."

Na, beálltam a dolgozó emberek sorába.
Alighogy ez megtörtnént, máris levonhattam az első fontos konklúziót: a tűzőgépkapcsok a fénymásolófiúk egymás ellen vívott háborújának az aknái. Orvul terpeszkednek a kézről kézre járó jegyzetek taktikai fontosságú területein és ha nem veszed észre, az ég kegyelmezzen neked.
De ha észreveszed, akkor is csak vér, könny és veríték árán tudod eltávolítani.

Amúgy a Gólyalány témát minden valószínűség szerint beszoptam, mert kiderült, hogy a Másiklány - aki egyébként hajt rám jelenleg - a Gólyalány osztálytársa volt négy évig.
Ha ez nem volna elég, kiderült az is, hogy a Gólyalány nővérét már régóta ismerem, és a tegnapi nyitóbulin is többet sikerült beszélgetnem vele, mint magával a Gólyalánnyal. Szar az élet.

- Képzeld, a kedvenc gólyalányod, akivel aludtál...
- Héé! Attól, hogy aludtam vele, még nem ő a kedvenc gólyalányom, oké?
- Ja, rendben. Szóval képzeld, az a lány...

Itt van az ősz, itt van újra.
Ha a király bőrdzsekim nem dob a sármomon, akkor nem tudom, mi fog...