Gólyatábor, nulladik nap. Már itt vagyok Tokajban, és ahogy a tábor főépületének kihalt folyosóin grasszálok, újra és újra eszembe jut, hogy milyen üres minden. Holnap ilyenkor már vidám gólyacsivitelés fog betölteni mindent... és persze a hányás és az öklendezés összetéveszthetetlen hangjai. Így megy ez. Csupa móka!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése