Az első turnusban az egyes csoportot vittem. Vállalhatatlan vadállatok voltak mind egy szálig, szívembe zártam őket. Már ott éreztem, hogy erősek lesznek, amikor egy fél óra alatt - szinte segítség nélkül - összerittyentették az indulónkat. Ezt pedig a hagyományoknak megfelelően meg is osztom veletek:
Csatakiáltás: Egyesek mind felett!
Induló (az ismert népdal dallamára):
Mi vagyunk az egyesek, győzni jöttünk, vesztesek!
Ej-haj, Tisza, Tokaj, egyesek ma nyernek.
Mi leszünk a legelsők, megittunk egy hordó sört!
Ej-haj, Tisza, Tokaj, egyesek ma nyernek.
Bebaszott a társaság, megittuk a pálinkát!
Ej-haj, Tisza, Tokaj, egyesek ma nyernek.
Lealázunk titeket, rettegjetek, gyerekek!
Ej-haj, Tisza, Tokaj, egyesek ma nyernek.
A drágáim olyan szinten voltak önműködőek, hogy ha egy pillanatra nem néztem oda, megittak két liter vodkát és elkezdték énekelni a Dote Olé-t. Ráadásul nem hányt közülük senki; aki meg véletlenül igen, az kulturáltan megoldotta egy wc-be, vagy egy bokor alá és már úgy tért vissza a csoporthoz, hogy ő a következő körben duplát iszik, mert pótolnia kell. Tündérek.
Egy újszerű élményem is volt velük: az utolsó napi sorversenyek után mindenki ment az ebédlőbe vacsorázni. Kivéve az én gólyáimat: az enyémek inkább tovább táncoltak, énekeltek és itták a maradék macifröccsöt a sátor előtt, mert valaki úgy felejtette a zenét. Ezután ugrálva körbevonatoztunk az ebédlőben a többiek között, majd miután kiértünk vissza az udvarra, azt kántálták az ajtóból, hogy felszívja, felszívja, illetve azt hogy eating-is-cheating!
Szóval nagyon jó volt őket terelgetni és meg is nyertük az egészet úgy, ahogy van. Egyesek mind felett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése