Az imént csengettek be hozzám hittérítők.
Már elmenekültek.

Nagy fába vágtam a fejszémet.

Idén ünnepli ugyanis a Doctor Who az ötvenedik szülinapját, úgyhogy majd novemberben valami hiperszupermegagiga évadzáróval rukkolnak elő; én meg úgy döntöttem, hogy addig megkísérlem végignézni a komplett sorozatot. Az egészet 1963-tól. Nem lesz könnyű.

Mondjuk a 2005. óta készült részeket láttam...

Nem mondom, hogy meleg van a szobámban, de épp most járt erre két hobbit és bedobtak ide egy gyűrűt.

Referatum de praxis medicinae internae II.

A hétvégi ügyeletben mindenesetre pozitívan kellett csalódnom. Azt hittem, még annyi dolgom sem lesz, mint hét közben és egész napos unalmas ücsörgésre leszek kárhoztatva. Ezzel szemben - mivel tök egyedül voltam - az ügyeletes orvos csak velem foglalkozott és az egész osztályról mi gondoskodtunk. Jó, ő gondoskodott én meg árnyékaként követtem.

Volt tehát egy saját, különbejáratú tutorom és egy egész osztálynyi betegem, végre egyszer igazi orvostanhallgatónak éreztem magam, nem pedig egy megtűrt húsdarabnaknak a tömeges orvosgyártás futószalagján. Rengeteget hallottam már a crepitatioról, de igazi crepitatiot most hallottam először (ez egy a kezdődő és gyógyuló tüdőgyulladásra jellemző tüdőhang, amit az érintett léghólyagocskák felpattanása okoz, ezért csak belégzésnél hallható). Tapintottam és hallottam pitvarfibrilláció okozta pulzusdeficitet, határoztunk meg vércsoportot... egyszóval jó volt.

Hab a tortán, hogy a hétvégémért cserébe ráadásul elvileg elengednek majd a gyakorlatom végéről, úgyhogy idejében csatlakozhatok a következő Nindzsaküldetéshez és állatkodhatok értelmiségihez a legtávolabbról sem méltó módon.

Visszatérve az előző poszt ominózus befőttes üvegére, amit heroikus módon nyitottam ki.

- Mi volt benne?
- Leves.
- Biztos nem vizelet?
- Hát lehet, de akkor a gazdájának elég durva lipiduriája van... és fogalmam sincs, hogy préselte ki magából a répát.

Referatum de praxis medicinae internae

A belgyógyászat gyakorlat eddigi tanulsága, hogy egyrészt nagyon ügyesen tudok beteget vizsgálni, főleg a kopogtatásban jeleskedem, másrészt pedig jól írok anamnézist. A doktornénim azt mondta, hogy örülne, ha a hatodévesek ilyen anamnéziseket írnának neki < /dicsekvés >

Viszont rengeteg az üresjárat, mert sokan vagyunk és senkinek nincs ideje és szüksége ránk. Az a baj velünk, harmadévesekkel, hogy a nővéreknek már nem kellünk, az orvosoknak pedig még nem vagyunk hasznára, úgyhogy többnyire fehérköpenyes szellemként bolyongunk a folyosókon munka után kajtatva.

Munkát pedig nehezebb találni, mint hinnétek, mert a kórház most tele van nővértanoncokkal is, akik minden ápolási feladatot elvégeznek (ezért nem kellünk a nővéreknek), így mi unalmunkban még egy nyamvadt subcutan injectio-t sem adhatunk. Így fordulhatott elő, hogy a héten valamelyik nap a legnagyobb teljesítményem az volt, hogy kibontottam egy befőttesüveget, amit az egyik cuki nővértanonc nem bírt.

PS: a bejegyzés címét IQ-ból igyekeztem összehozni, úgyhogy nyugodtan tessék belekötni, ha elrontottam valamelyik deklinációt. A határozói esetről például fingom sincs, pedig érzem, hogy kellene valahova.

Ma egyébként kifejezetten lelkes, szentimentális és kreatív - amolyan az élet mégiscsak szép - hangulatomban vagyok.

Mikre nem képes, ha az ember spontán módon ellógja a belgyógyászat gyakorlatát!?

Na, a Gólyatábor dizájnja úgy nagyjából kész, majd még finomítok rajta.
A honlap és a fészbuk pörög, szállingóznak az elsősök, úgyhogy én már csekkoltam is az első gólyalányokat, bibibííí.

Azt árulja már el nekem valaki, hogy hogy a leborult trabukos kékkupakos lóbrokiba lehet megfázni július kellős közepén! Pedig jófiú voltam campus-on is, egyáltalán nem állatkodtam - magamhoz mérten.

És ráadásul pont akkor, amikor minden reggel belgyógy gyakom lenne, holnap délutánra meg elő kéne állnom az idei gólyatábor teljes dizájnjával. Fuck.

Campus fesztivál

Reggel találtam egy demokrata közösség feliratú öngyújtót a zsebemben.
Remélem, nem léptem be valami pártba...

A kishúgom Londonban, a szüleim Rómában, én meg minden nap hajnalban járok kórházi gyakorlatra.
Hát igazság az ilyen?

Na, ki a negyedéves?

Bizony, én!

Minden esély ellenére átverekedtem magam pathologia szigorlaton. Mindig sír a szám, hogy másoknak szerencséje van, és hogy jó tanár és jó tétel, meg amúgy is... csak én szopok állandóan.
De ma rájöttem: az univerzum az elmúlt években azért nem volt kegyes hozzám, mert erre a vizsgámra gyűjtögette minden jóindulatát.

Amire ma szükségem is volt, de megvan - negyedéves orvostanhallgató lettem. Nem mondom, hogy nem lesznek harmadéves tárgyaim, de lesznek ötödévesek is, úgyhogy mindent összevetve és kiátlagolva mégiscsak negyedikes leszek.

Ráadásul délután teljesen véletlenül belebotlottam Pintyébe is, aki pedig ötödévessé avanzsált ma, úgyhogy ennek örömére megittunk néhány sört, most meg megyek és átalszom legalább két teljes napot.

Today was a good day.

Soha ilyen felkészületlennek még nem éreztem magam egy vizsga előtt.
Esetemben azért ez nagy szó.

Újabb mélységek

- Annyira fáradt vagyok, hogy olyan egyszerű szavak nem jutnak eszembe, mint a... aaa... izé, na tudod: lábai vannak és dolgokat teszel rá.
- Asztal?
- Az!

Ha létezik pokol, akkor tuti, hogy az egy véget nem érő orvosis vizsgaidőszak képében manifesztálódik a bűnös életű delikvensek számára.

Bár jobban belegondolva ez így hülyeség, mert akkor lenne idő mindenre szépen felkészülni... szóval a pokol sokkal inkább egy nagy szigorlat előtti utolsó két éjszaka lehet végtelenítve.

Már nem érdekel az eredmény, csak az tartja bennem a lelket, hogy két nap múlva - vagy így, vagy úgy - vége. Aztán, ha elmúlt már a gyomorgörcs és a szívtájéki markoló félelem, majd alszom két napot egyhuzamban és minden jó lesz.

Mások jegyzetéből tanulni felemelő élmény, mert előbb-utóbb mindenkinél elszakad a cérna és kitörnek a tárgyilagos fogalmazásmód béklyójából, hogy kifejthessék személyes véleményüket a világ dolgairól.

"Gyakran vérezhetnek, ami elfedhet proximálisabb, súlyosabb vérzéseket. A lumenükben trombusok is keletkezhetnek, ha pedig a székeléses erőlködés hatására a belső csomók kitüremkednek és a sphincterzárás miatt csapdába esnek, na az rohadtul fájhat. Oedemas duzzadás, vérzés."

"A gennyes blepharitis különleges formája az ophtalmo-blenorrhoae, ami gennycsorgás a szemből (a Pathologia intézet 176 tétel után így kíván szép rémálmokat), ami újszülöttkori gonococcus-fertőzés eredménye."

Szigorlat...

Tudjátok, vannak azok a típusú rovarok, amik nagyon büdösek lesznek, ha meghalnak.
Ha a ventilátor darál le egy ilyet, az felettébb mókás tud lenni...

Lakótársam, Norbi az élettan szigorlatról, melyet tegnap abszolvált:
- Az élettan valahogy hazavágta a vegetatív idegrendszeremet; a vizsga óta csorog a nyálam, majdnem belefulladtam alvás közben.

Ezzel szemben én meg vérvételen voltam tegnap, úgyhogy most úgy néz ki az alkarom, mint egy rossz heroinistának. Ami azért felháborító, mert olyan gyönyörű a vena mediana cubiti-m, hogy egy vak parkinson-kóros is eltalálná félrészegen, csak az egészségügyi személyzetnek nem sikerül valahogy soha sem...

Ha megcsinálom a patkó szigót, engem is szentté avatnak?
Csoda az kéne hozzá.

I Want You...

Photoshoppoltam magamnak egy lelkesítő háttérképet, hátha segít.
Emma Watson is gyönyörű, de valamiért nekem Lyndsy Fonseca sokkal jobban tetszik.

A vizsgaidőszak nem csak engem kerget őrületbe azért, a lakótársaim sem menekülnek.
- Azon gondolkodtam, hogy le kéne laminálni a szőnyeget.
- Ööö... lelaminálni a szőnyeget?
- Hát hogy felszedni a szőnyeget, és laminált padlót tenni a helyére.
- Azért az nem ugyanaz...

Agyfasz

A mai napom jó részét elrohangáltam. Leadtam az indexem a mikrobiológián, hogy írják alá a félévemet, holott - ahogy a dolgok most állnak - nem lesz időm vizsgázni belőle.

Ezután csináltattam tüdőröntgent és szereztem beutalót hepatitis titer meghatározásra, de mindkettőnek olyan az átfutási ideje, hogy egyik sem fog elkészülni időre, a nyári belgyógyászat gyakorlatomig. Nem mintha ez számítana, mert halványlila gőzöm sincs, hogy hol van az oltási és az egészségügyi könyvem.

Ezeken azonban nem idegesítem magam, mert egyelőre időm nagy részét az tölti ki, hogy a pathologia szigorlattól fosok, amit gyakorlatilag lehetetlen megtanulni annyi idő alatt, mint amennyi a rendelkezésemre áll. Patkó nélkül pedig évet kell ismételnem. Az élet szép.

Ez már egyértelműen az a fázis, amikor kávéval kelek és sörrel fekszem. Mostanában viszkikólával. 

Éppen jeges teát csináltam, amikor TG megkérdezte, hogy mit csinálok, úgyhogy megmondtam neki, amire ő a következőképpen reagált:
- Ja, csak olyan tudományosan nézett ki, mert eszközöket használsz és ideig tart.