Klinikai fiziológia bedarálva. Továbbra is félisten vagyok... mit fél? Negyed!
Következő állomás a pathologia szigorlat, amire kereken egy hetem van.
Elég rá annyi idő? Távolról sem.
Át fogok menni? Dehogyis.
Zavar ez engem? Nem... na jó, egy picit, de nem nagyon van más választásom.
2013. június 27.
2013. június 26.
Egy ismerősöm kapott a diplomaosztójára egy meglepetés-tortát.
Ennek így önmagában még nincs hírértéke, de akkor már igen, ha azt is elárulom, hogy a torta dizájnja az általam tervezett kabalafőnixen alapult. A végén még elérem, hogy egységes, valamint széles körben ismert és elismert imázsa legyen a DOTE-nak mire lediplomázok.
Ennek így önmagában még nincs hírértéke, de akkor már igen, ha azt is elárulom, hogy a torta dizájnja az általam tervezett kabalafőnixen alapult. A végén még elérem, hogy egységes, valamint széles körben ismert és elismert imázsa legyen a DOTE-nak mire lediplomázok.
2013. június 25.
Hja, hamarosan kezdődik a Hegyalja.
Az elmúlt években mindig ott voltam egész héten, ami nem is csoda, hiszen 2007-ben az első fesztiválomon annyira magával ragadott a hangulat, hogy megfogadtam: minimum tízszer hegyaljázok majd zsinórban. A nyári vizsgaidőszakok nehezebb pillanataiban is mindig az tartotta bennem a lelket, hogy szopás ide, szopás oda, egy-két hét múlva már Hegyen fogok hesszelni a Tisza parton vagy valamelyik koncert első sorában.
Idén mennék hetedjére, ha a szervezők valamilyen mitikus és meg nem nevezett okból (trafiktörvény... duh!) úgy nem döntenek, hogy előrehozzák az egész hókamókát egy hónappal. Innen kívánom nekik és kis hazánk kormányának szeretettel, hogy az amerikai all star kosárválogatott erdévézze* meg őket vazelin nélkül.
*RDV: rektális-digitális vizsgálat
Az elmúlt években mindig ott voltam egész héten, ami nem is csoda, hiszen 2007-ben az első fesztiválomon annyira magával ragadott a hangulat, hogy megfogadtam: minimum tízszer hegyaljázok majd zsinórban. A nyári vizsgaidőszakok nehezebb pillanataiban is mindig az tartotta bennem a lelket, hogy szopás ide, szopás oda, egy-két hét múlva már Hegyen fogok hesszelni a Tisza parton vagy valamelyik koncert első sorában.
Idén mennék hetedjére, ha a szervezők valamilyen mitikus és meg nem nevezett okból (trafiktörvény... duh!) úgy nem döntenek, hogy előrehozzák az egész hókamókát egy hónappal. Innen kívánom nekik és kis hazánk kormányának szeretettel, hogy az amerikai all star kosárválogatott erdévézze* meg őket vazelin nélkül.
*RDV: rektális-digitális vizsgálat
2013. június 23.
Na jó, szinte biztos vagyok benne, hogy ez egyes egyedül engem idegesít a világon, de engem nagyon.
Ami azt illeti, még abban sem vagyok biztos, hogy van-e egyáltalán ilyen nyelvtani vagy stilisztikai szabály, csak a messze földön híres, zseniális nyelvérzékemre* hagyatkozhatok a dolog kapcsán.
Azt sem tudom, hogy ez valami debreceni retardáció, vagy egész egyszerűen csak sok debilbe botlottam bele mostanság, de nekem van egy olyan szörnyű balsejtelmem, hogy ha egy jelzős szerkezet valamelyik tagját elhagyom rövidítés céljából, akkor a jelzőt hagyom el és nem a jelzettet. Legalábbis érzésem szerint így lenne logikus.
Azt még megértem, hogy ha egy előadáson százhuszonnyolcszor hangzik el a neutrophil granulocyta kifejezés, akkor a rövidség kedvéért neutrophilekként hivatkoznak rájuk, hogy ne keverjük őket össze a más típusú granulocytákkal - de még ez is elég rendesen baszta a fülemet.
Viszont ha valaki például a Medikus Kupáról mondja azt, hogy de jó volt a Medikuson, vagy alig várom már a Medikust, akkor gyilkolni támad kedvem. A Kupán volt jó és a Kupát várod, nem a medikust...
Ugyanennyire irritál, ha az Üvegtigris** nevű kocsmát említi meg valaki úgy, hogy ittunk az Üvegben... lófaszt! A Tigrisben ittatok!
Hangsúlyozom, ez minden valószínűség szerint az én egyéni mentális problémám, de ha van kialakult véleményetek a témában, azt osszátok meg velem, legyetek kedvesek - még is csak jobb tudni, hogy én vagyok-e a hülye, vagy mindenki más a környezetemben.
* Referenciáim vannak - if you know what I mean... :D
** Nem arról van szó, hogy ilyen sokat beszélünk az ominózus filmről, hanem arról, hogy az orvosi kampuszhoz legközelebb eső kocsmát tényleg Üvegtigrisnek hívják.
Ami azt illeti, még abban sem vagyok biztos, hogy van-e egyáltalán ilyen nyelvtani vagy stilisztikai szabály, csak a messze földön híres, zseniális nyelvérzékemre* hagyatkozhatok a dolog kapcsán.
Azt sem tudom, hogy ez valami debreceni retardáció, vagy egész egyszerűen csak sok debilbe botlottam bele mostanság, de nekem van egy olyan szörnyű balsejtelmem, hogy ha egy jelzős szerkezet valamelyik tagját elhagyom rövidítés céljából, akkor a jelzőt hagyom el és nem a jelzettet. Legalábbis érzésem szerint így lenne logikus.
Azt még megértem, hogy ha egy előadáson százhuszonnyolcszor hangzik el a neutrophil granulocyta kifejezés, akkor a rövidség kedvéért neutrophilekként hivatkoznak rájuk, hogy ne keverjük őket össze a más típusú granulocytákkal - de még ez is elég rendesen baszta a fülemet.
Viszont ha valaki például a Medikus Kupáról mondja azt, hogy de jó volt a Medikuson, vagy alig várom már a Medikust, akkor gyilkolni támad kedvem. A Kupán volt jó és a Kupát várod, nem a medikust...
Ugyanennyire irritál, ha az Üvegtigris** nevű kocsmát említi meg valaki úgy, hogy ittunk az Üvegben... lófaszt! A Tigrisben ittatok!
Hangsúlyozom, ez minden valószínűség szerint az én egyéni mentális problémám, de ha van kialakult véleményetek a témában, azt osszátok meg velem, legyetek kedvesek - még is csak jobb tudni, hogy én vagyok-e a hülye, vagy mindenki más a környezetemben.
* Referenciáim vannak - if you know what I mean... :D
** Nem arról van szó, hogy ilyen sokat beszélünk az ominózus filmről, hanem arról, hogy az orvosi kampuszhoz legközelebb eső kocsmát tényleg Üvegtigrisnek hívják.
2013. június 22.
2013. június 21.
Ha valamit nem akartam az életembe, akkor az még egy biokémia C vizsga volt.
Mondanom sem kell, hogy ettől függetlenül azért sikerült beszereznem egyet. Ezúttal viszont sikerült! Bizony, megvan a bikém szigó, megmásztam a személyes Everest-emet!
Mondanom sem kell, hogy ettől függetlenül azért sikerült beszereznem egyet. Ezúttal viszont sikerült! Bizony, megvan a bikém szigó, megmásztam a személyes Everest-emet!
Erre közel sem kéne persze ilyen büszkének lennem, de könyörgöm: hosszú éveken át árnyékolta be az életemet ez a fos, még fénymásoltam is miatta.
De pihenésre nincs idő, hiszen következő állomás a pathologia szigorlat, az idő pedig nagyon szűkös. Továbbra sem ígérhetek mást, csak vért, könnyeket és verítéket... De előtte ma azért még iszunk!
Cheers!
De pihenésre nincs idő, hiszen következő állomás a pathologia szigorlat, az idő pedig nagyon szűkös. Továbbra sem ígérhetek mást, csak vért, könnyeket és verítéket... De előtte ma azért még iszunk!
Cheers!
2013. június 19.
2013. június 18.
2013. június 17.
Néha-néha hatalmába kerít az érzés, hogy ha én ezt egyszer elvégzem, elmegyek inkább grafikusnak és boldog leszek meg kreatív. De akkor is elvégzem, hogy rohadjak meg!
Külön öröm, hogy lelki megpróbáltatásaim armadáját fizikai kellemetlenségek teszik teljessé. Az albérlet átlaghőmérséklete ugyanis elérte a külső napkoronáét; ilyenkor az izzadás meg hűtésre már nem alkalmas, legfeljebb csak sóvesztésre...
Külön öröm, hogy lelki megpróbáltatásaim armadáját fizikai kellemetlenségek teszik teljessé. Az albérlet átlaghőmérséklete ugyanis elérte a külső napkoronáét; ilyenkor az izzadás meg hűtésre már nem alkalmas, legfeljebb csak sóvesztésre...
2013. június 14.
Amúgy a biokémia szigorlatok legkínosabb pillanata egyértelműen a reggeli sorsolás, amikor eldől, hogy ki kinél fog vizsgázni és mikor.
Síri csend honol. A környék teljesen kihalt, a szomszédos könyvtárba is csak nagyjából egy óra múlva fognak megérkezni azok, akik ott szoktak tanulni. Az intézet árnyas előterébe merészkedő kora nyári napsütés kósza sugarai festenek rettegést az ott lézengő, frusztráltságukban toporgó vizsgázók arcára. A levegőben tapintható a gyomorgörcs.
Megérkezik az ügyintéző és leül egy asztalhoz, mi pedig néma, élőholt tömegbe verődünk körülötte. Vészes lassúsággal rendezi el az asztal lapján a körömnyi kis karton cetliket, melyek másik oldala rejti hóhérunk kilétét. Alig hallhatóan sorolja a neveket - ki tudja, milyen szisztéma szerint. Az ábécéhez és a karokhoz mindenesetre nem sok köze van. Minden sorshúzó után leellenőrzi és újrapakolja a cetliket, amitől fertelmesen hosszúvá és elviselhetetlenné nyúlik az egész procedúra...
Én arra szavaznék, hogy véletlenszerűen osszanak be minket, és tegyék ki a listát a falra, mint az összes többi normális intézet; én elhinném, hogy igazságosan és tényleg véletlenszerűen csinálják.
De ha már ragaszkodnak ehhez a beteg lottóhúzáshoz, legalább csinálnának belőle egy kis show-t... Nem kéne hozzá sok, egy kivetítő, meg esetleg némi zene és füstgép. A szigorlathoz meg amúgy is illene egy kis Éhezők viadala-hangulat: sokan megyünk be, de nem sokan jövünk ki élve.
Welcome, welcome...
Síri csend honol. A környék teljesen kihalt, a szomszédos könyvtárba is csak nagyjából egy óra múlva fognak megérkezni azok, akik ott szoktak tanulni. Az intézet árnyas előterébe merészkedő kora nyári napsütés kósza sugarai festenek rettegést az ott lézengő, frusztráltságukban toporgó vizsgázók arcára. A levegőben tapintható a gyomorgörcs.
Megérkezik az ügyintéző és leül egy asztalhoz, mi pedig néma, élőholt tömegbe verődünk körülötte. Vészes lassúsággal rendezi el az asztal lapján a körömnyi kis karton cetliket, melyek másik oldala rejti hóhérunk kilétét. Alig hallhatóan sorolja a neveket - ki tudja, milyen szisztéma szerint. Az ábécéhez és a karokhoz mindenesetre nem sok köze van. Minden sorshúzó után leellenőrzi és újrapakolja a cetliket, amitől fertelmesen hosszúvá és elviselhetetlenné nyúlik az egész procedúra...
Én arra szavaznék, hogy véletlenszerűen osszanak be minket, és tegyék ki a listát a falra, mint az összes többi normális intézet; én elhinném, hogy igazságosan és tényleg véletlenszerűen csinálják.
De ha már ragaszkodnak ehhez a beteg lottóhúzáshoz, legalább csinálnának belőle egy kis show-t... Nem kéne hozzá sok, egy kivetítő, meg esetleg némi zene és füstgép. A szigorlathoz meg amúgy is illene egy kis Éhezők viadala-hangulat: sokan megyünk be, de nem sokan jövünk ki élve.
Welcome, welcome...
2013. június 12.
Meglátásom szerint az a baj, hogy a szakítás olyan, mint a nyári szünet: amikor a tanév utolsó péntekén befejeződik az iskola, hiába tudod, még nem érzed, hogy nyári szünet van - legfeljebb csak azt, hogy hétvége.
Aztán amikor már két hete tespedsz otthon alsógatyában, és töködön is folyik a víz, akkor jön a reveláció, hogy most igazából nyári szünet van. Kékeszöldszeműlány sem akkor hiányzott igazán, amikor szakítottunk, hanem mostanában kezd.
Na mindegy... ahogy egy régi mondás tartja, a párkapcsolat olyan, mint a fing: ha erőltetni kell, valószínűleg szar.
Ennyit a napi bölcselkedésről, hiszen vár vissza a biokémia...
Aztán amikor már két hete tespedsz otthon alsógatyában, és töködön is folyik a víz, akkor jön a reveláció, hogy most igazából nyári szünet van. Kékeszöldszeműlány sem akkor hiányzott igazán, amikor szakítottunk, hanem mostanában kezd.
Na mindegy... ahogy egy régi mondás tartja, a párkapcsolat olyan, mint a fing: ha erőltetni kell, valószínűleg szar.
Ennyit a napi bölcselkedésről, hiszen vár vissza a biokémia...
2013. június 11.
A biokémiával való kapcsolatomat remekül szemlélteti, hogy mindig azt mondogatom, szükség esetén egy normális glükóz molekulát (egyes kultúrákban szőlőcukorként is ismert) sem tudnék lerajzolni.
Etil-alkohol molekulából jó vagyok, de azt most hagyjuk.
A szénhidrát anyagcsere tételeit ismételve pedig, mikor a csodálatos nevű amilo1,6transzglikoziláz branching enzimnél jártam, felmerült bennem, hogy ha keménykezű vizsgáztató lennék, a glikogenezisnél én bizony megkérdezném magamtól, hogy egészen pontosan hogyan is kötődnek ott egymáshoz a glükóz molekulák.
Ezen megijedve megkíséreltem lerajzolni egyet egy itt heverő papírfecnire... és sikerült. Hibátlanul! Úgy értem, még a hidroxilcsoportok konformációja is stimmelt!
Kis lépés ez bárkinek, de hatalmas ugrás nekem. Van hát remény az alagút végén!
Etil-alkohol molekulából jó vagyok, de azt most hagyjuk.
A szénhidrát anyagcsere tételeit ismételve pedig, mikor a csodálatos nevű amilo1,6transzglikoziláz branching enzimnél jártam, felmerült bennem, hogy ha keménykezű vizsgáztató lennék, a glikogenezisnél én bizony megkérdezném magamtól, hogy egészen pontosan hogyan is kötődnek ott egymáshoz a glükóz molekulák.
Ezen megijedve megkíséreltem lerajzolni egyet egy itt heverő papírfecnire... és sikerült. Hibátlanul! Úgy értem, még a hidroxilcsoportok konformációja is stimmelt!
Kis lépés ez bárkinek, de hatalmas ugrás nekem. Van hát remény az alagút végén!
2013. június 10.
2013. június 9.
Halkan jegyzem meg csupán, hogy jelen pillanatban ugyanannak az olvasólámpának az éltető fényénél imitálom a tanulást, ami öt hónappal ezelőtt bedobta a törölközőt. Kibaszott MacGyver vagyok.
Nyuhuhuuu...
Lassan a sírógörcs kerülget - ami természetesen megintcsak teljes mértékben az én hibám. Nagyon hiányzik most az a néhány tegnap délelőtt és péntek délután elcseszett órácska...
És az a legrosszabb az egészben, hogy nincs, akit felhívhatnék most a kínommal.
Na nem mintha bárki is tudna mondani bármi olyat, ami akár egy kicsit is segítene jelen helyzetemen, de akkor is...
Lassan a sírógörcs kerülget - ami természetesen megintcsak teljes mértékben az én hibám. Nagyon hiányzik most az a néhány tegnap délelőtt és péntek délután elcseszett órácska...
És az a legrosszabb az egészben, hogy nincs, akit felhívhatnék most a kínommal.
Na nem mintha bárki is tudna mondani bármi olyat, ami akár egy kicsit is segítene jelen helyzetemen, de akkor is...
2013. június 8.
Scrubs nézés, energiaital vedelés, palpitatio érzés.
Szokásos szigorlat előtti pánikhangulat van kialakulóban.
Kívánságlistám a szokásos, már-már unalmas - időgépre lenne szükségem.
Meg némi taurinra, ha már ezt a fost iszom, de azt egy ideje már nem tesznek bele. Ez viszont így meg nem olyan érzés, mintha egy marék pezsgőtabletta oldódna éppen a cerebrospinalis folyadékomban; nem bizsereg tőle az agykérgem.
Hja, a csipszadó az csipszadó.
Szokásos szigorlat előtti pánikhangulat van kialakulóban.
Kívánságlistám a szokásos, már-már unalmas - időgépre lenne szükségem.
Meg némi taurinra, ha már ezt a fost iszom, de azt egy ideje már nem tesznek bele. Ez viszont így meg nem olyan érzés, mintha egy marék pezsgőtabletta oldódna éppen a cerebrospinalis folyadékomban; nem bizsereg tőle az agykérgem.
Hja, a csipszadó az csipszadó.
2013. június 7.
# 700
Nem akármilyen poszt ám ez a mai.
Nem bizony, ez a jubileumi hétszázadik bejegyzés; és ha ez még nem volna elég: ma töltötte be negyedik életévét a blogom. Mármint jogelődöstül... itt kereken három esztendeje leledzik.
Három éve június hetedike hétfői napra esett, ma meg péntek van.
Visszatekintve kicsit tényleg olyan is az egész, mintha Kétezertíz csak pár napja lett volna és csupán egyetlen, hosszú és fárasztó munkahét telt volna el azóta.
Megdöbbentő, de akkoriban nagyjából ugyanazok körül a központi problémák körül forgott a kis világom, mint mostanában: főleg egy sikeres biokémia szigorlatot és egy barátnőt hiányoltam az életemből.
Kékeszöldszeműlány távozásával, valamint a hétfőn esedékes - fertelmesen gyorsan közelgő - szigorlatommal nagyjából most is ugyanez a helyzet. Kísérteties, mi? Vagy inkább szomorú.
Pedig az elmúlt három esztendő közel sem az egy helyben toporgásról szólt ám! Számtalan dolgot értem el azóta, nagyon sok feledhetetlen élményben volt részem és rengeteg érdekes dolog történt velem. Mi sem bizonyítja és dokumentálja ezt jobban, mint ez a blog maga. Úgyhogy csak így tovább!
Amúgy is nagy dolgok vannak készülőben.
De hétfőn azért majd szurkoljatok!
Nem bizony, ez a jubileumi hétszázadik bejegyzés; és ha ez még nem volna elég: ma töltötte be negyedik életévét a blogom. Mármint jogelődöstül... itt kereken három esztendeje leledzik.
Három éve június hetedike hétfői napra esett, ma meg péntek van.
Visszatekintve kicsit tényleg olyan is az egész, mintha Kétezertíz csak pár napja lett volna és csupán egyetlen, hosszú és fárasztó munkahét telt volna el azóta.
Megdöbbentő, de akkoriban nagyjából ugyanazok körül a központi problémák körül forgott a kis világom, mint mostanában: főleg egy sikeres biokémia szigorlatot és egy barátnőt hiányoltam az életemből.
Kékeszöldszeműlány távozásával, valamint a hétfőn esedékes - fertelmesen gyorsan közelgő - szigorlatommal nagyjából most is ugyanez a helyzet. Kísérteties, mi? Vagy inkább szomorú.
Pedig az elmúlt három esztendő közel sem az egy helyben toporgásról szólt ám! Számtalan dolgot értem el azóta, nagyon sok feledhetetlen élményben volt részem és rengeteg érdekes dolog történt velem. Mi sem bizonyítja és dokumentálja ezt jobban, mint ez a blog maga. Úgyhogy csak így tovább!
Amúgy is nagy dolgok vannak készülőben.
De hétfőn azért majd szurkoljatok!
2013. június 5.
2013. június 4.
Amúgy éppen a biokémia nemes tudományát próbálom elsajátítani - immár sokadik próbálkozásra.
Nem igazán megy, de magamhoz mérten már igazi übermensch vagyok: második lettem például a szemesztervégi biokémia versenyen. Tényleg. Sok biokémia mondjuk nem volt az esszémben, de a lelkemből annál több...
De most komolyan, mit írhattak a többiek?
Ráadásul pár hete szakítottunk Kékeszöldszeműlánnyal is, úgyhogy most minden lélekemelően fasza a kis univerzumomban.
Nem igazán megy, de magamhoz mérten már igazi übermensch vagyok: második lettem például a szemesztervégi biokémia versenyen. Tényleg. Sok biokémia mondjuk nem volt az esszémben, de a lelkemből annál több...
De most komolyan, mit írhattak a többiek?
Ráadásul pár hete szakítottunk Kékeszöldszeműlánnyal is, úgyhogy most minden lélekemelően fasza a kis univerzumomban.
2013. június 3.
Medikus Kupa 2013
Nagyon régen megígértem már ezt a képriportot, de most itt van hát - rovat.
Mondjuk képriportnak nevezni túlzás, inkább csak egy-két kép, amin látszanak az idei grafikai ügyködéseim végeredményei. Na szóval, csapjunk bele a lecsóba...
Szurkolók szurkolói pólóban. Külön pirospont nekik a KISS sminkért.
Szurkolótáborunk töredéke. Kifejezetten büszke vagyok a zászlóinkra és a főnixünkre.
Röpis lányok mezben és sportolói pulcsiban.
Verhetetlen kosaras fiaink.
Szurkoló, Pompomlány és kabalánk, a Főnix.
Meg a legjobb szurkolótábornak járó díj természetesen.
Pompomlányok a Medikus Héten.
Mondjuk képriportnak nevezni túlzás, inkább csak egy-két kép, amin látszanak az idei grafikai ügyködéseim végeredményei. Na szóval, csapjunk bele a lecsóba...
Szurkolók szurkolói pólóban. Külön pirospont nekik a KISS sminkért.
Szurkolótáborunk töredéke. Kifejezetten büszke vagyok a zászlóinkra és a főnixünkre.
Röpis lányok mezben és sportolói pulcsiban.
Verhetetlen kosaras fiaink.
Szurkoló, Pompomlány és kabalánk, a Főnix.
Meg a legjobb szurkolótábornak járó díj természetesen.
Pompomlányok a Medikus Héten.
2013. június 2.
Szóval az történt, hogy kaptam Nancytől egy ilyen tök király blogger díjat, ami nagyon jól esett.
Már csak azért is, mert még soha senkitől nem kaptam ilyesmit... ami mondjuk nem csoda, mert nem vagyok az a kifejezetten szorgalmas mintablogger, lássuk be.
Ennek most azonban vége, mert egyrészt elnyertem ezt a Best Blog díjat, - amit most jól ki is teszek ide a digitális dicsőségfalamra -, másrészt pedig mert újra itt a vizsgaidőszak, úgyhogy rátok zúdíthatom megint a nyűgömet.
A díj szabályai szerint nekem most tovább kéne adományoznom azt az én jelölteimnek, ezzel a lehetőséggel azonban nem élek, mert akiket olvasok, vagy megkapták már, vagy egyértelműen kifejezték, hogy nem érdekli őket az ilyesmi, vagy mindkettő.
PS: Nancy, valószínűleg én lennék inkább zavarban és produkálnék extrasystolékat az általad említett valószerűtlen helyzet előálltakor ;)
Már csak azért is, mert még soha senkitől nem kaptam ilyesmit... ami mondjuk nem csoda, mert nem vagyok az a kifejezetten szorgalmas mintablogger, lássuk be.
A díj szabályai szerint nekem most tovább kéne adományoznom azt az én jelölteimnek, ezzel a lehetőséggel azonban nem élek, mert akiket olvasok, vagy megkapták már, vagy egyértelműen kifejezték, hogy nem érdekli őket az ilyesmi, vagy mindkettő.
PS: Nancy, valószínűleg én lennék inkább zavarban és produkálnék extrasystolékat az általad említett valószerűtlen helyzet előálltakor ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)