Nem teljesen elképzelhetetlen, hogy egy ici-picikét - de tényleg csak egy hangyapöcsnyit - alábecsültem a kilenc és fél órán belül esedékes vizsgámat.
Ebből még baj lehet.

Na mondjuk azért annyira nem túl nagy baj, mert ezzel kivételesen nem csúszok, legrosszabb esetben azt az egy-két kreditet kell kifizetnem. Ami viszont sanszos, mert időpont már nincs belőle, meg amúgy sem nagyon lenne rá időm, hiszen sikeresen ellazáztam és lustálkodtam ezt az egyébként halál könnyű vizsgaidőszakomat is.

Ej, mit fogok én itt még szopni nyáron!?

PS: Ja, ez most nem a fül-orr-gége amúgy. Azt majd jövőhéten.

Dorka épp azt fejtegette, hogy a holnapi vizsgája szempontjából nem igazán áll a helyzet magaslatán, de ha lenne egy időgépe, biztos, hogy ötösre megtanulná.

Úgy tűnik, az időgép iránti vágy visszatérő motívum ezen az egyetemen.

Erre én csak annyit reagáltam, hogy ha nekem lenne egy időgépem, az összes tárgyamat ötösre megtanultam volna, öt nyelven beszélnék folyékonyan, három hangszeren játszanék virtuóz szinten, lottó-milliárdos lennék, az univerzum pedig valószínűleg már réges-régen összeroppant volna a kalandjaim által okozott tér-időanomáliák súlya alatt.

Fül-orr-gégészetet tanulok és - bár tudom, hogy rengeteget fogok még sírni, mire levizsgázok belőle, de - ez a tankönyv egyszerűen zseniális! Minden második bekezdésben van egy mondat, amin aztán percekig szakadok. Az imént például azt taglalta hosszasan, hogy a női hallgatók miért viseljenek nadrágot a gyakorlaton szoknya helyett.

De nem is ez a fontos, hanem az, hogy most már nyugodtan halhatok meg: nem én vagyok az egyetlen gyökér, aki köhög, ha a fülét basztatják.

"Fel kell hívnunk még a figyelmet a külső hallójáratot beidegző ramus auricularis nervi vagi klinikai jelentőségére. Gyakran észlelhetjük, hogy a külső hallójárat érintése, pl. a tölcsér bevezetése heves köhögést vált ki, ami az eszköz ismételt bevezetésekor újra és újra fellép. Ez irradiáló vagusizgalomnak fogható fel."

De nem is ez a kemény, hanem hogy...

"Leírtak már - szerencsére unikum - oly erős vagusingerlékenységet, hogy a fülvizsgálat szívmegállást okozott, továbbá olyan eseteket, amikor a külső hallójáratban bent lévő, ide-oda mozgó idegentest heves köhögést, sőt típusos asthmás rohamokat váltott ki, mely állapot évekig állt fenn mindaddig, míg a fülészeti vizsgálat az idegentestet fel nem fedezte."

Képzeljétek el, hogy valaki egy fülpiszkálóval megállítja a saját szívét! Na, ez az igazi öngól.
Hogy mi a tanulság? Az nincs. Talán csak annyi, hogy ne vigyétek túlzásba a fülpucolást, a hallójárat amúgy is öntisztító.

Most döbbenek csak rá, hogy ez amúgy újabb ékes bizonyítéka a feltevésemnek, miszerint ha már úgyis tanulnotok kell hajnalban, legalább tanuljatok orvoslást!

Forrás: Dr. Ribári Ottó - Fül-, orr-, gégegyógyászat (Medicina, Budapest 1990)

My first 5k!

Lefutottam életem első 5 kilométerét! Mármint egyben.

És azt kell, hogy mondjam, bár sosem hittem az efféle faszsságokban, de tényleg fejben dől el: nem úgy indultam el futni, hogy most egyéni rekordot döntök, sőt majdnem feladtam az elején, mert TG beteg és ezúttal nem tartott velem.

De átestem a holtponton, aztán meg már úgy voltam vele, mint Forrest Gump: ha már tíz kört lefutottam, csak lefutok még hármat... és így is lett.

Táv: 5,31 km (13 db 400 m-es kör és egy 100 m-es sprint)
Idő: 31 perc, 6 másodperc
Átlagsebesség: 5'51''/km

Mindezzel állítólag 501 kcal-t égettem el. Nem rossz.

Információs társadalom

Akkor érezem csak magam igazán elveszettnek, amikor tanulás közben rákeresek valamire az interneten, és az egyetlen találat, amit a Google kidob, az az én tételsorom. 

A minap épp Dorkával és Atival merengtünk az élet nagy dolgain miután mindhárman megcsömörlöttünk a végeláthatatlan, verejtékszagú magolástól, mikor felmerült a kérdés, hogy az emberek tizenöt-húsz éve hogyan végezték el az orvosit.
Arra jutottunk, hogy nagyon elkényelmesedtünk úri jó dolgunkban, mert hozzászoktunk ahhoz, hogy az emberiség teljes tudásanyaga egy karnyújtásnyira hever előttünk, és bármilyen kis apró hülyeség jut is eszünkbe, már utána is nézhetünk a világhálón.
Régen ehhez meg kellett kérdezni valakit, aki tudja, elmenni a könyvtárba és reménykedni, vagy egyszerűen csak elfogadni, hogy az adott dolgot nem tudjuk és annyira nem is érdekel, hogy energiát feccöljünk bele.

Mindezek ellenére szerintem egyszerűbb volt az élet, és az egyetem elvégzése is akkoriban.

Azt most hagyjuk, hogy a molekuláris tantárgyaink anyagának kétharmada még nem is létezett húsz évvel ezelőtt (még az sincs tizenöt éve, hogy a humán genomot először megszekvenálták), de ráadásul extra információmorzsák után kutatunk, ha használhatatlannak vagy kevésnek ítéljük a tankönyv vonatkozó részeit, holott régen - hangsúlyozom, szerintem - ezt nem izgulták túl: ha ennyi volt a tankönyvben és előadáson, akkor ennyit tanultak meg, aztán lett, ami lett.

Az a baj, hogy túl sok információ szakadt ránk, ami szép és jó, de nyilván nincs didaktikusan rendszerezve, mi pedig csak nagyon nehezen tudjuk meghúzni a határt, hogy mi lehet fontos az oktatók szemében - és főleg jövendőbeli hivatásunk szempontjából - és mi nem.
Vajon kell-e még a huszonnyolcadik gyógyszer, mellékhatás, hatásmechanizmus, receptorcsalád, jelátviteli út vagy elég lesz az első öt? Szelektálni márpedig kell, mert mindent megtanulni - sajnos - mi, medikusok sem tudunk...

Még ha ehhez mi vagyunk is a legközelebb az ismert univerzumban :D

4/2

Na, tegnap csak bedaráltam végre a gastroenterologia-t is. Négyesre.

Reggel úgy indultam el - másfél óra alvás és egy full kómás, halálmegvető, fél szemmel a has fizikai vizsgálatáról szóló videót néző borotválkozás - után, hogy a gastro résszel nem lesz gáz, csak ne húzzak szar anyagcsere tételt.
Jellemző az emberi természetre, hogy ennek ellenére ki már úgy jöttem, hogy akár ötös is lehetett volna, ha nem gonoszkodnak velem a gyakorlati vizsgán. Mindig csak a telhetetlenség.

Pedig májat kellett vizsgálnom, ami nem hogy megy, de hobbi szinten is űzöm...
Mindegy, így megy ez, nagyon jó nekem ez a négyes. Főleg, hogy amúgy szar anyagcsere tételt húztam, csak végül sikerült belőle várat építeni.

Ennek örömére Lyndsy Fonseca újfent rádöbben, hogy mennyire bugyinedvesítően jól áll nekem a fehér köpeny és a fonendoszkóp - főleg, ha inggel és nyakkendővel egészül ki - és megkérdezi, mit csinálok este. Mindeközben reménykedik, hogy őt.

Voltam ma futni.

Mi mindenre nem jut az embernek ideje, ha nem tanul és csak halogatja a vizsgáit!?
Úgyhogy az egészséges életmód szempontjából ma büszke vagyok magamra. Más kérdés, hogy tutira megfáztam, teljessé téve ezzel az eddigi részleges torokgyulladásomat (meg voltak duzzadva a garatmanduláim és a nyaki nyirokcsomóim, de nem fájt és nem voltak szisztémás tüneteim).

A félmunka sosem jó.

Na nem baj, mondtam TG-nek (vele futottam), hogy amikor majd három nap múlva lázasan szörcsögve agonizálok az ágyban, emlékeztessen, hogy amúgy én büszke vagyok magamra.

Tudjátok, milyen érzés úgy elmenni egy vizsgára, hogy úgy érzitek, tisztességgel felkészültetek és minden tőletek telhetőt megtettetek?

Na, hát én sem.

De ezennel ünnepélyesen megfogadom, hogy amíg idejárok, erre az egyetemre, legalább egyszer elmegyek majd úgy vizsgázni valamiből, hogy a csata előestéjén legkésőbb nyolckor becsukom a könyvet, hátradőlök a székemben és az egyetlen problémám az lesz, hogy másnap melyik nyakkendőmet vegyem fel. Megnézek egy filmet, aztán időben lefekszem aludni. És nem valami kis kamuvizsgából ám, hanem egy igazi, rendes, fontos, nehéz, szóbeli vizsgából.

Na nyilván nem ebben a vizsgaidőszakban, ez már elfütyült. Kicsit összetorlódtak a vizsgáim, halogatni meg már nem lehet őket. Ráadásul hétfőig össze kéne hegesztenem egy TDK absztraktot és nem ártana lassan előrukkolni az idei Medikus Kupa dizájnjával sem.

Asszem, valamelyik hatodéves szigorlat remekül meg fog felelni erre a célra...
Addig meg marad a virrasztás.

Főztem toroskáposztát

És finom lett. Na nem annyira, mint nagymamámé, de hát először főztem ilyet.
Ezzel nagyjából össze is foglaltam az eddigi idei teljesítményemet. Még mindig nem kaptam magam össze annyira, hogy megcsináljam az eredetileg december harmincadikán esedékes vizsgámat, de persze más értelmes dolgot sem csináltam azóta. Ezen változtatni kell, mert lassan elfogy a vizsgaidőszak, és lenne más dolgom is bőven.

Mondjuk legalább a szilveszteri buli kellőképpen betegre sikeredett, ez mindenképpen pozitívum.

Ami az újévi fogadalmakat illeti, ezúttal nem bocsátkozom ilyen marhaságokba. Régen sem szerettem őket és az utóbbi pár évben sem igazán jöttek be. Legfeljebb csak annyit mondok, hogy igyekszem a lehető legtöbbet kihozni Kétezertizenötből.