Örömmel jelentem, hogy tegnap sikeresen lekollokváltam farmakológiából. Többek között a szívglikozidákból feleltem, ami jól ment: már kardiológia vizsgán is a szívelégtelenség gyógyszeres kezelését húztam. Ennek örömére megosztom veletek a kedvenc magisztrális receptemet. Csak hogy lássátok, milyen menő dolgokat tanulunk mi itt.
Ez egy simaizomgörcs oldására alkalmas kúp szeretne lenni... remélem, nem néztem be semmit.
Rp./
Belladonnae folii extracti sicci normati
centrigrammata quinque (0,05)
Papaverini hydrochloridi
centigrammata decem (0,10)
Metamizoli natrici
gramma semis (0,50)
Vehiculi
quantum satis
Misce fiat suppositorium.
Dentur tales doses No decem (X)
S.: Fájdalom esetén egy kúpot a végbélbe helyezni!
2014. január 31.
2014. január 28.
Tanulásmódszertan medikus módra
Valahogy évekig képtelen voltam megjegyezni, hogy a kationok és anionok közül melyik pozitív és melyik negatív. Egyszerűen mindig összekevertem őket. Ha esetleg ti is hasonló problémákkal küzdötök, megosztom veletek a tökéletes emlékeztetőt, amiről tuti, hogy most már mindig eszetekbe fog jutni. Mehet? Dobpergést kérek...
Cations are pussytive.
Gyökérség, tudom... de szerintem ha bármelyik orvostanhallgatót megkéritek, hogy ugyan sorolja már fel az arteria carotis externa ágait, azt fogja mondani, hogy ThyLinFaPhaO, ami annyit tesz, hogy a. thyroidea superior, a. lingualis, a. facialis, a. pharyngea ascendens és a. occipitalis. A maxillarist, meg a temporalis superficialist meg úgyis tudja mindenki fejből.
A ravasz medikus a vér fehérvérsejtjeinek - durván kerekített - arányait illetően is tud segítséggel szolgálni: never let monkeys eat bananas (neutrophil granulocyta 60%, lymphocyta 30%, monocyta 6%, eosinophil granulocyta 3%, basophil granulocyta 1%).
Az arcideg fültőmirigyen belüli oszlásának emlékeztetője már saját szerzemény: te buzi koma (r. temporalis, r. buccalis, r. zygomaticus, r. colli, r. marginalis mandibulae).
És már farmakó vizsgára is kitaláltam, hogy ha a legfontosabb paraszimpatomimetikumoról kérdeznek, akkor a hapsira kell gondolnom (homatropin, atropin, pirenzepin, scopolamin, ipratropium).
Nuff said.
Cations are pussytive.
Gyökérség, tudom... de szerintem ha bármelyik orvostanhallgatót megkéritek, hogy ugyan sorolja már fel az arteria carotis externa ágait, azt fogja mondani, hogy ThyLinFaPhaO, ami annyit tesz, hogy a. thyroidea superior, a. lingualis, a. facialis, a. pharyngea ascendens és a. occipitalis. A maxillarist, meg a temporalis superficialist meg úgyis tudja mindenki fejből.
A ravasz medikus a vér fehérvérsejtjeinek - durván kerekített - arányait illetően is tud segítséggel szolgálni: never let monkeys eat bananas (neutrophil granulocyta 60%, lymphocyta 30%, monocyta 6%, eosinophil granulocyta 3%, basophil granulocyta 1%).
Az arcideg fültőmirigyen belüli oszlásának emlékeztetője már saját szerzemény: te buzi koma (r. temporalis, r. buccalis, r. zygomaticus, r. colli, r. marginalis mandibulae).
És már farmakó vizsgára is kitaláltam, hogy ha a legfontosabb paraszimpatomimetikumoról kérdeznek, akkor a hapsira kell gondolnom (homatropin, atropin, pirenzepin, scopolamin, ipratropium).
Nuff said.
2014. január 27.
Hatalmas siker
Mai performanszom hatalmas sikert aratott: visszatapsoltak. A ráadás csütörtök reggel lesz esedékes; miben fogadjunk, hogy - paradox módon - szerda este megint csak egyetlen nap fog hiányozni a tökéletességhez?
Ez a vizsgaidőszak első számú axiómája. Olyan ez mint a gondolatkísérletbeli nyílvessző, ami sohasem érheti el a céltáblát, mert előbb meg kell tennie a távolság felét, majd a maradék felét, majd annak a felét és így tovább, és így tovább. Reményre ad okot, hogy tudjuk, a gyakorlatban a nyílvessző igenis becsapódik a célba.
By the way azt hiszitek, én voltam szarul tegnap? LG holnap megy és marok számra tömi magába a szóda-bikarbónát reflux ellen. Pedig neki esélye is van... meg amúgy is bemákolná.
Ez a vizsgaidőszak első számú axiómája. Olyan ez mint a gondolatkísérletbeli nyílvessző, ami sohasem érheti el a céltáblát, mert előbb meg kell tennie a távolság felét, majd a maradék felét, majd annak a felét és így tovább, és így tovább. Reményre ad okot, hogy tudjuk, a gyakorlatban a nyílvessző igenis becsapódik a célba.
By the way azt hiszitek, én voltam szarul tegnap? LG holnap megy és marok számra tömi magába a szóda-bikarbónát reflux ellen. Pedig neki esélye is van... meg amúgy is bemákolná.
2014. január 26.
2014. január 25.
Mindig csak pont egy nap
Előrebocsátom, hogy minden kínom egyes egyedül abból a tényből fakad, hogy lusta vagyok. Higgyétek el, tudatában vagyok, hogy csakis engem terhel a felelősség. Egész egyszerűen arról van szó, hogy - bár lett volna időm bőséggel - nem kezdtem el idejében és elég serényen tanulni erre a vizsgára.
Frusztrációmat és kétségbeesett tehetetlenségemet csak tovább fokozza, hogy a gyávák megoldását sem választhatom: nem adhatom le az időpontot. A Neptun ugyanis csak a vizsga előtti munkanap 0.00 óráig enged vizsgát leadni, ami egy hétfői vizsga esetén azt jelenti, hogy csütörtök éjfélig kell meghozni a végső döntést. Ez persze nem volt meglepetés számomra, csak csütörtökön még nem akartam leadni a vizsgát.
De ez szerintem amúgy is gyökérség! Három nap alatt rengeteg dolog történhet... miért ne adhatnám le a hétfői vizsgámat szombat éjfélkor? Úgy értem, miért zavar egy elektronikus rendszert, hogy hétvége van-e vagy sem? Szinte az összes vizsgám szóbeli (ez is az lesz), még csak feladatlapot sem kell előkészíteni az adott intézetnek, ha esetleg ez lenne a problémájuk.
Na nem mintha a vizsga elhalasztása bármennyit is javítana a helyzetemen... van még ezen kívül három vizsgám, a vizsgaidőpontok pedig vészesen fogynak, úgyhogy egy esetleges bukás a többi tárgyamra nézve is kellemetlen hatással bírna.
Mit van mit tenni, véghez kell vinni a lehetetlent. Ha nagyon ügyes leszek, gyors és alapos, valamint csak egy-két órát alszom, akkor holnap éjszakára talán eljuthatok odáig, hogy már megint csak pont egy nap hiányozzon az eredményes felkészüléshez.
Frusztrációmat és kétségbeesett tehetetlenségemet csak tovább fokozza, hogy a gyávák megoldását sem választhatom: nem adhatom le az időpontot. A Neptun ugyanis csak a vizsga előtti munkanap 0.00 óráig enged vizsgát leadni, ami egy hétfői vizsga esetén azt jelenti, hogy csütörtök éjfélig kell meghozni a végső döntést. Ez persze nem volt meglepetés számomra, csak csütörtökön még nem akartam leadni a vizsgát.
De ez szerintem amúgy is gyökérség! Három nap alatt rengeteg dolog történhet... miért ne adhatnám le a hétfői vizsgámat szombat éjfélkor? Úgy értem, miért zavar egy elektronikus rendszert, hogy hétvége van-e vagy sem? Szinte az összes vizsgám szóbeli (ez is az lesz), még csak feladatlapot sem kell előkészíteni az adott intézetnek, ha esetleg ez lenne a problémájuk.
Na nem mintha a vizsga elhalasztása bármennyit is javítana a helyzetemen... van még ezen kívül három vizsgám, a vizsgaidőpontok pedig vészesen fogynak, úgyhogy egy esetleges bukás a többi tárgyamra nézve is kellemetlen hatással bírna.
Mit van mit tenni, véghez kell vinni a lehetetlent. Ha nagyon ügyes leszek, gyors és alapos, valamint csak egy-két órát alszom, akkor holnap éjszakára talán eljuthatok odáig, hogy már megint csak pont egy nap hiányozzon az eredményes felkészüléshez.
Figyelem! Fertelmes szóvicc következik, ami igazából nem is vicces, de a kétségbeesés kezd elhatalmasodni rajtam; ezért le kell írnom, nektek pedig tetszeni fog - ha akarjátok, ha nem.
A sympathicus idegrendszer nekem nem szimpatikus.
2014. január 24.
Aki olvasni tud, az főzni is
Most előállhatnék olyan faszságokkal, hogy engem a főzés megnyugtat és kikapcsol, de igazából csak éhes vagyok és a tanulásnál bármit szívesebben csinálok. Az ellenben elképesztő, hogy a hozzám hasonló kulináris analfabéta is mi mindent tud összehozni egy recepttel és reeengeteg hagymával.
A mai menü paprikás csirke és nem, a blog nem avanzsál szépen lassan gasztrobloggá. Vonnegutnak is van egy regénye, amiben a legváratlanabb pillanatokban szúr be egy-egy receptet; tessék az ilyen posztokat irodalmi eszközként, intermezzoként felfogni.
2014. január 23.
Tizenkét órával ezelőtti lelkesedésem természetesen már régen szertefoszlott. Buta vagyok, esélytelen és meg fogok bukni. Ez a farmakológia tulajdonképpen már régebben tanult dolgok azon részleteinek gyűjteménye, amelyekre annak idején azt mondtam, hogy na ezt már tényleg nem vagyok hajlandó megtanulni. Vagy kénytelen-kelletlen a rövidtávú - ún. zéháíró - memóriámba pakoltam csak bele gyorsan.
Mindezek megspékelve teljesen értelmetlen és megjegyezhetetlen gyógyszernevekkel, amiből minden másodikat vagy az a tagmondat követ, hogy de ezt manapság már nem használjuk, vagy az hogy de Magyarországon ez nincs forgalomban. A receptírás - amiről az az oktatók álláspontja, hogy sosem fogjuk használni, de azért tudni kell - csak hab a tortán.
Mindezek megspékelve teljesen értelmetlen és megjegyezhetetlen gyógyszernevekkel, amiből minden másodikat vagy az a tagmondat követ, hogy de ezt manapság már nem használjuk, vagy az hogy de Magyarországon ez nincs forgalomban. A receptírás - amiről az az oktatók álláspontja, hogy sosem fogjuk használni, de azért tudni kell - csak hab a tortán.
2014. január 22.
Nyugalom, még csak félidő van...
Bizony, túl vagyunk a vizsgaidőszak felén, de én még nem tartok a vizsgáim felénél. Sebaj, még csak félidő van; valahogy kihozzuk döntetlenre a játékidő végére és megcsináljuk hosszabbításban.
Még úgysem vizsgáztam soha dékáni héten.
Még úgysem vizsgáztam soha dékáni héten.
2014. január 20.
Ez a kis polcocskám. Első látásra beleszerelmesedtem, annyira szuper - épp ezért sokáig teljesen üresen állt és csak a port fogta, mert semmit nem találtam elég méltónak ahhoz, hogy rápakoljam. Aztán szépen lassan elkezdtek gyűlni rajta a kacatok, most meg arra kellett rádöbbennem, hogy mindegyik a Doktorral (vagy az orvosi léttel) kapcsolatos: fonendoszkóp, dalek, szónikus csavarhúzó, TARDIS és Dr. Julian Bashir a Star Trek-ből.
Mielőtt bármelyik hozzám hasonló, túlbuzgó science fiction rajongó beszólna, hogy az nem is Bashir, mert a Deep Space 9-ban nem ilyenek voltak az egyenruhák, elárulom, hogy de, az igenis Bashir, csak abból az epizódból, amikor a bajori időkristály visszarepíti a USS Defiant-et az időben és a legénység a Kirk vezette Enterprise-on kénytelen boldogulni és lehetőleg nem megváltoztatni a történelmet.
Mielőtt bármelyik hozzám hasonló, túlbuzgó science fiction rajongó beszólna, hogy az nem is Bashir, mert a Deep Space 9-ban nem ilyenek voltak az egyenruhák, elárulom, hogy de, az igenis Bashir, csak abból az epizódból, amikor a bajori időkristály visszarepíti a USS Defiant-et az időben és a legénység a Kirk vezette Enterprise-on kénytelen boldogulni és lehetőleg nem megváltoztatni a történelmet.
2014. január 19.
Nyelvészet a kolera idején
Épp az egyik hülye sorozatomat néztem - mert mi mást csinálnék ugye vizsgaidőszakban -, amikor szöget ütött a fejembe valami. Az adott évadot csak úgy tudtam megkaparintani, hogy lengyel felirat volt ráégetve. Ez engem a legkevésbé sem zavart: úgyis angol hanggal, felirat nélkül nézem a dolgokat már időtlen idők óta, pont leszarom, hogy alul kiírják-e lengyelül a dolgokat vagy nem.
Igen ám, csak feltűnt, hogy a crap és damn it kifejezéseknél a feliratban mindig a cholera szó szerepelt. Mondom, ha lengyel barátaink kajak kolerának fordítják a szart, az azért nem semmi. Költői túlzás, értitek. Kénytelen voltam hát utána járni a dolognak.
Kutatásaim alapján - és amikor azt mondom, hogy kutatásaim, azt úgy értem, hogy gugli transzléttal eszközölt keresztfordítgatások... szóval kutatásaim alapján úgy tűnik, hogy a lengyelül a cholera poklot jelent és indulatszóként használják.
Emellett persze jelenti azt is, hogy átfosod magad a túlvilágra. Kíváncsi vagyok, mekkora járvány kellett ahhoz, hogy ez ilyen szinten belemásszon a köznapi nyelvbe. Vagy hogy van-e egyáltalán kapcsolat. Ha akad köztetek valaki, aki járatos a szlavisztikában, nyugodtan javítson ki, ha benéztem valamit.
Igen ám, csak feltűnt, hogy a crap és damn it kifejezéseknél a feliratban mindig a cholera szó szerepelt. Mondom, ha lengyel barátaink kajak kolerának fordítják a szart, az azért nem semmi. Költői túlzás, értitek. Kénytelen voltam hát utána járni a dolognak.
Kutatásaim alapján - és amikor azt mondom, hogy kutatásaim, azt úgy értem, hogy gugli transzléttal eszközölt keresztfordítgatások... szóval kutatásaim alapján úgy tűnik, hogy a lengyelül a cholera poklot jelent és indulatszóként használják.
Emellett persze jelenti azt is, hogy átfosod magad a túlvilágra. Kíváncsi vagyok, mekkora járvány kellett ahhoz, hogy ez ilyen szinten belemásszon a köznapi nyelvbe. Vagy hogy van-e egyáltalán kapcsolat. Ha akad köztetek valaki, aki járatos a szlavisztikában, nyugodtan javítson ki, ha benéztem valamit.
2014. január 18.
Főztem Shakshukát és isteni lett. Rég laktam ennyire jól két tojásból, egy fél paprikából és egy paradicsomból. Milyen szép is volna, ha a konyhatündér énem nem mindig a vizsgaidőszak kellős közepén törne elő belőlem...
Éppen farmakológiát kellene amúgy tanulnom, de szokásomhoz híven inkább csak látványosan szenvedek - csak épp nem hagyom mindezt begyűrűzni a blogomba. Egyrészt mert annyira azért tényleg nem vészes, másrészt meg mert méltatlan volna az eddigiekhez.
2014. január 17.
2014. január 16.
Lazán kapcsolódik a tegnapi poszthoz, hogy az egyik professzorunk - miközben azt ecsetelte, hogy mennyire fontos, hogy jól osszuk be a vizsgáinkat - azt mondta:
- Én maximálisan megértem a hallgatókat, hogy úgy érzik, nem készültek fel eléggé az anatómia szigorlatra. Ha én akkor mentem volna el anatómiából, mikor úgy éreztem, hogy készen állok, a mai napig nem szigorlatoztam volna le.
De most már tényleg abbafejezem az ezzel kapcsolatos nyivákolást. Elvégre is én már túl vagyok rajta szerencsére... csak olykor szívszorító látni a másodéves ismerősöket.
- Én maximálisan megértem a hallgatókat, hogy úgy érzik, nem készültek fel eléggé az anatómia szigorlatra. Ha én akkor mentem volna el anatómiából, mikor úgy éreztem, hogy készen állok, a mai napig nem szigorlatoztam volna le.
De most már tényleg abbafejezem az ezzel kapcsolatos nyivákolást. Elvégre is én már túl vagyok rajta szerencsére... csak olykor szívszorító látni a másodéves ismerősöket.
2014. január 15.
Valamelyik kórházi gyakorlat után szóba elegyedtünk az egyik jófej, középkorú orvossal. Beszélgetés közben valahogy előkerült az anatómia szigorlat és megkérdezte, hogy milyen volt a miénk. Elmeséltük neki a kis szenvedős anekdotáinkat és megkérdeztük, milyen volt az övé.
Erre sóhajtott egyet, ami többet mondott ezer szónál: ennek az embernek húsz-huszonöt évvel ezelőtt megtörték a lelkét. Ebben a pillanatban nagyon közel éreztük őt magunkhoz, olyan téridőn átívelő kapocs volt köztünk, amit a muglik nem érthetnek.
- Nehéz - mondta.
Erre sóhajtott egyet, ami többet mondott ezer szónál: ennek az embernek húsz-huszonöt évvel ezelőtt megtörték a lelkét. Ebben a pillanatban nagyon közel éreztük őt magunkhoz, olyan téridőn átívelő kapocs volt köztünk, amit a muglik nem érthetnek.
- Nehéz - mondta.
2014. január 14.
2014. január 13.
#800
Hoppá, négyes kardiológia! A végén még orvos lesz belőlem, ha nem figyelek oda.
Mondjuk volt azért némi Joey Tribbiani féle smell the fart acting, amikor a professzor úr a különböző vitiumok hallgatózási leleteiről kérdezett kellemetlenül részletekbe menő dolgokat; ezek nem képezték ugyanis a tételeim szerves részét, annyira meg nem voltam képben két óra alvás után, hogy zsigerből menjen. Úgyhogy át kellett bizony gondolni, hogy akkor most melyik billentyű mikor zár vagy nem zár, ha éppen valamilyen baja van, és akkor merre folyik a vér milyen zörejjel, ami meg merre terjed és hogy hasad-e a szívhang vagy nem.
Ez meg a nyolcszázadik bejegyzés. Excelsior!
Mondjuk volt azért némi Joey Tribbiani féle smell the fart acting, amikor a professzor úr a különböző vitiumok hallgatózási leleteiről kérdezett kellemetlenül részletekbe menő dolgokat; ezek nem képezték ugyanis a tételeim szerves részét, annyira meg nem voltam képben két óra alvás után, hogy zsigerből menjen. Úgyhogy át kellett bizony gondolni, hogy akkor most melyik billentyű mikor zár vagy nem zár, ha éppen valamilyen baja van, és akkor merre folyik a vér milyen zörejjel, ami meg merre terjed és hogy hasad-e a szívhang vagy nem.
Ez meg a nyolcszázadik bejegyzés. Excelsior!
2014. január 12.
"A belgyógyász sok mindent tud, de nem csinál semmit.
A sebész sok mindent csinál, de alig tud valamit.
A patológus tényleg mindent tud, de akkor meg már késő."
Holnap reggel belgyógy vizsga, de én még nem tudok sok mindent... azért még megpróbálok tenni valamit; úgyhogy olyan bántóan sok alvás ma sem vár rám.
Azt, hogy hajnalban aorta insufficienciával vagy mitrális prolapsus syndromával fogom magam diagnosztizálni, még nem döntöttem el.
A sebész sok mindent csinál, de alig tud valamit.
A patológus tényleg mindent tud, de akkor meg már késő."
Holnap reggel belgyógy vizsga, de én még nem tudok sok mindent... azért még megpróbálok tenni valamit; úgyhogy olyan bántóan sok alvás ma sem vár rám.
Azt, hogy hajnalban aorta insufficienciával vagy mitrális prolapsus syndromával fogom magam diagnosztizálni, még nem döntöttem el.
2014. január 10.
Az a jó az orvosi kar standjában, hogy meglehetősen interaktív. Így a DExpon nem csak a hallgatói élet szépségeit ecseteltük mindenféle anekdotával és csemetéjüket elnyomó harcos milfek kérdéseinek záporát álltuk rendíthetetlenül, de mutattunk is ezt-azt.
Én eleinte a sebészi varrattechnikákat demonstráltam, majd átnyergeltem arra, hogy az intravénás injekciók beadásának módját oktattam a stand köré sereglett érdeklődőknek. Mindezt egy gumimodellen, melynek ereiben málnaszörp csörgedezett. Szépen elmagyaráztam és elmutogattam, hogy mit kell majd tenniük a bátor jelentkezőknek: épp ott tartottunk, hogy meg kellett szúrni a művénát, majd arról megbizonyosodandó, hogy tényleg a lumenben járunk, visszaszívni a fecskendőbe egy kis málnaszörpöt.
Ez azonban a jelenlévő nyolc leendő gólyalány egyikének sem akart sikerülni a világért sem, úgyhogy a segítségükre siettem:
- Várjatok, lányok! Lehet, hogy nem ti csináljátok rosszul, hanem a műtéttan intézet cucca használhatatlan. Hagy nézzem csak...
Azzal elkértem a fecskendőt, egy elegáns mozdulattal megszúrtam a vénát és visszaszívtam a cuccot. Egyszerűen gyönyörű volt ahogy a vörös folyadék visszaáramlott és elkeveredett a fecskendő átlátszó desztillált vizével.
Ebben a pillanatban szinte érezni lehetett, ahogy nyolc bugyi egyszerre nedvesedik be az asztal körül.
***
Furcsa volt egyébként, hogy nem csak a Grace klinikán nevelkedett gimisek csodáltak minket feltétlen rajongással, hanem a többi kar standjánál dolgozó egyetemista lányok is párás tekintettel révedtek olykor felénk. Ekkor döbbentem rá: ilyen érzés jó partinak lenni.
Én eleinte a sebészi varrattechnikákat demonstráltam, majd átnyergeltem arra, hogy az intravénás injekciók beadásának módját oktattam a stand köré sereglett érdeklődőknek. Mindezt egy gumimodellen, melynek ereiben málnaszörp csörgedezett. Szépen elmagyaráztam és elmutogattam, hogy mit kell majd tenniük a bátor jelentkezőknek: épp ott tartottunk, hogy meg kellett szúrni a művénát, majd arról megbizonyosodandó, hogy tényleg a lumenben járunk, visszaszívni a fecskendőbe egy kis málnaszörpöt.
Ez azonban a jelenlévő nyolc leendő gólyalány egyikének sem akart sikerülni a világért sem, úgyhogy a segítségükre siettem:
- Várjatok, lányok! Lehet, hogy nem ti csináljátok rosszul, hanem a műtéttan intézet cucca használhatatlan. Hagy nézzem csak...
Azzal elkértem a fecskendőt, egy elegáns mozdulattal megszúrtam a vénát és visszaszívtam a cuccot. Egyszerűen gyönyörű volt ahogy a vörös folyadék visszaáramlott és elkeveredett a fecskendő átlátszó desztillált vizével.
Ebben a pillanatban szinte érezni lehetett, ahogy nyolc bugyi egyszerre nedvesedik be az asztal körül.
***
Furcsa volt egyébként, hogy nem csak a Grace klinikán nevelkedett gimisek csodáltak minket feltétlen rajongással, hanem a többi kar standjánál dolgozó egyetemista lányok is párás tekintettel révedtek olykor felénk. Ekkor döbbentem rá: ilyen érzés jó partinak lenni.
2014. január 9.
Azt is megkérdezte tőlem a DExpon egy szépreményű fiatalember, hogy a fájdalomcsillapító honnan tudja, hogy hova kell mennie. Mármint hogy honnan tudja, hogy neki most épp hátfájást vagy fejfájást kell csillapítania. Azt válaszoltam neki, hogy sosem késő átgondolnia a továbbtanulási terveit.
Aztán persze készséggel bevezettem őt a ciklooxigenáz rendszer rejtelmeibe, de a lokális fájdalomcsillapításról mélyen hallgattam; kár lett volna összezavarni szegényt.
Aztán persze készséggel bevezettem őt a ciklooxigenáz rendszer rejtelmeibe, de a lokális fájdalomcsillapításról mélyen hallgattam; kár lett volna összezavarni szegényt.
Ja, még azt is elfelejtettem elmesélni - hát igen, megesik az ilyen, ha az ember hónapokig nem ír a blogjába -, hogy mi minden történt a DExpon, az egyetem nyíltnapján. Ott ácsorogtunk ugye az orvosis standnál LG-vel: két megtermett, komoly, borostás férfiember fehér köpenyben, magabiztos mosollyal, és kedvesen válaszoltunk a leggyökerebb kérdésekre is.
- És nehéz az orvosi?
- Sokszor mi nehezítjük meg saját magunknak... de az anatómia szigorlat előtti éjszakát azért nem kívánnám senkinek - mondtam.
- Ja, én sírtam - fűzte tovább LG teljes komolysággal.
Na, ebben a pillanatban kellett volna látnotok a leendő gólyák arcát. Egy pillanatra meglegyintette őket a valódi világ szellője.
- És nehéz az orvosi?
- Sokszor mi nehezítjük meg saját magunknak... de az anatómia szigorlat előtti éjszakát azért nem kívánnám senkinek - mondtam.
- Ja, én sírtam - fűzte tovább LG teljes komolysággal.
Na, ebben a pillanatban kellett volna látnotok a leendő gólyák arcát. Egy pillanatra meglegyintette őket a valódi világ szellője.
2014. január 8.
Gyóóó, csiripelnek a madarak az ablakom alatt! Azért ez így nem rossz január közepén.
Btw valaki úgy talált rá a héten a blogomra, hogy a szívó drén keresőkifejezést használta. Ha saját sorsa felől érdeklődő mugli volt az illető, remélem nem ijedt meg az Ood-os képtől.
Btw valaki úgy talált rá a héten a blogomra, hogy a szívó drén keresőkifejezést használta. Ha saját sorsa felől érdeklődő mugli volt az illető, remélem nem ijedt meg az Ood-os képtől.
Kötelezők röviden, avagy évértékelés és fogadalmak
Kétezertizenhárom nem volt a kedvenc évem, pedig reméltem, hogy az lesz.
Ezzel szemben már a január és a február is szenvedősre sikerült, hiszen a tavalyi téli vizsgaidőszakom sikeresebbik felét (kétharmadát) már decemberben letudtam. Aztán a március se lett jobb: életemben először hóban kellett szüliheteznem, ami alapból is lehangoló dolog tekintve, hogy az én szülinapom általában a jó időt is magával szokta hozni; ráadásul még meg is fáztam és fél tavasszal szarul voltam. Medikus kupán sem nyertünk (április), majd Kékeszöldszeműlány is úgy gondolta, hogy jobb neki nélkülem (május).
A júniusi-júliusi (vizsga)időszak ritka demoralizáló volt, bár végül legalább szerencsém lett a patkóval, a mikró viszont bennmaradt. A nyár maradékában egy percet sem pihentem, és ami igazán fáj a kis lelkemnek az az, hogy egyetlen valamire való fesztiválra, de még csak egy jó koncertre sem jutottam el. Szeptemberben elköltözött TG az albérletből, októberben pedig nagymamám az árnyékvilágból, de a november és a december is elég sűrűre sikerült. Ami azt illeti, még a szilveszteri buli sem volt benne életem top ötjében.
Ez így visszaolvasva elég lehangoló, de év közben azért nem volt ennyire borongós a helyzet, sok kis győzelmet arattam a hétköznapok csatáiban, amik valamennyire mindig feltöltöttek energiával.
De elég a búskomor nosztalgiából, most már Kétezertizennégyé a terep.
Újévi fogadalomként ezennel szokásomhoz híven meghosszabbítom a Man of Steel Project-et, mert még mindig van hova fejlődni. Tudjátok, a szokásos klisék: több mozgás, egészségesebb táplálkozás, kevesebb káros szenvedély. Azt is felvehetném a listára, hogy több halat fogok enni, ha tehetem, de ez igazából csalás volna, mert az utóbbi időben ezt már fogadalom nélkül is betartottam - gondoljatok csak a harcsapaprikáshoz fűződő újdonsült románcomra.
Azt tervezem továbbá, hogy indítok egy - valószínűleg titkos - blogot, ahova az év minden napján feltöltök egy - gagyi, okostelefonnal elkattintott, még az is lehet, hogy ocsmány szűrős alkalmazásos szűrővel súlyosbított - fényképet. Ez Titeket annyiban érint, hogy a jobbak és relevánsabbak időről időre kikerülhetnek ide is. Majd ne lepődjetek meg!
Na, hagyjuk a lelkizést, és gyerünk! A végtelenbe és tovább!
Ezzel szemben már a január és a február is szenvedősre sikerült, hiszen a tavalyi téli vizsgaidőszakom sikeresebbik felét (kétharmadát) már decemberben letudtam. Aztán a március se lett jobb: életemben először hóban kellett szüliheteznem, ami alapból is lehangoló dolog tekintve, hogy az én szülinapom általában a jó időt is magával szokta hozni; ráadásul még meg is fáztam és fél tavasszal szarul voltam. Medikus kupán sem nyertünk (április), majd Kékeszöldszeműlány is úgy gondolta, hogy jobb neki nélkülem (május).
A júniusi-júliusi (vizsga)időszak ritka demoralizáló volt, bár végül legalább szerencsém lett a patkóval, a mikró viszont bennmaradt. A nyár maradékában egy percet sem pihentem, és ami igazán fáj a kis lelkemnek az az, hogy egyetlen valamire való fesztiválra, de még csak egy jó koncertre sem jutottam el. Szeptemberben elköltözött TG az albérletből, októberben pedig nagymamám az árnyékvilágból, de a november és a december is elég sűrűre sikerült. Ami azt illeti, még a szilveszteri buli sem volt benne életem top ötjében.
Ez így visszaolvasva elég lehangoló, de év közben azért nem volt ennyire borongós a helyzet, sok kis győzelmet arattam a hétköznapok csatáiban, amik valamennyire mindig feltöltöttek energiával.
De elég a búskomor nosztalgiából, most már Kétezertizennégyé a terep.
Újévi fogadalomként ezennel szokásomhoz híven meghosszabbítom a Man of Steel Project-et, mert még mindig van hova fejlődni. Tudjátok, a szokásos klisék: több mozgás, egészségesebb táplálkozás, kevesebb káros szenvedély. Azt is felvehetném a listára, hogy több halat fogok enni, ha tehetem, de ez igazából csalás volna, mert az utóbbi időben ezt már fogadalom nélkül is betartottam - gondoljatok csak a harcsapaprikáshoz fűződő újdonsült románcomra.
Azt tervezem továbbá, hogy indítok egy - valószínűleg titkos - blogot, ahova az év minden napján feltöltök egy - gagyi, okostelefonnal elkattintott, még az is lehet, hogy ocsmány szűrős alkalmazásos szűrővel súlyosbított - fényképet. Ez Titeket annyiban érint, hogy a jobbak és relevánsabbak időről időre kikerülhetnek ide is. Majd ne lepődjetek meg!
Na, hagyjuk a lelkizést, és gyerünk! A végtelenbe és tovább!
2014. január 7.
Nemi sztereotípiákat helyretevő botrányposzt
Amúgy szerintem hülyeség az a széles körben elterjedt hipotézis, hogy a kisfiúk azért húzzák meg a kislányok haját, mert fel akarják kelteni kis szívük hölgyének figyelmét, de a jó-a-segged-kő-kóla szerű szövegek még nem képezik szókincsük szerves részét.
Ezzel csak az óvónénik traktálják vigasztalás képpen az áldozatokat; valamint bíznak abban, hogy az adott fiú a stigmától tartva (a fúj-lány-korszak kellős közepén járunk) nem vállal be még egy ilyen akciót.
Ez hülyeség. Emlékszem, egyszer én is meghúztam egy lány haját oviban. Nem volt semmi más oka, mint hogy nagyon irritálóan viselkedett, de egy lányt azért mégsem szabad megütni. A hajhuzigálás egy ötéves kisfiú bárdolatlan nyelvén annyit tesz: idegesítő ribanc vagy, vedd már észre magad!
Szerintem.
Lazán kapcsolódik, hogy a fiúknak igazából nincs is fúj-lány-korszakuk. Nagyon leegyszerűsítve és sarkítva a kérdést, elmondható, hogy tulajdonképpen tudatra ébredésünk pillanatától kezdve odáig vagyunk a lányokért.
A húszéves lányokért. Ötéves, tízéves, húszéves és negyvenéves korunkban is.
Evvan.
Ezzel csak az óvónénik traktálják vigasztalás képpen az áldozatokat; valamint bíznak abban, hogy az adott fiú a stigmától tartva (a fúj-lány-korszak kellős közepén járunk) nem vállal be még egy ilyen akciót.
Ez hülyeség. Emlékszem, egyszer én is meghúztam egy lány haját oviban. Nem volt semmi más oka, mint hogy nagyon irritálóan viselkedett, de egy lányt azért mégsem szabad megütni. A hajhuzigálás egy ötéves kisfiú bárdolatlan nyelvén annyit tesz: idegesítő ribanc vagy, vedd már észre magad!
Szerintem.
Lazán kapcsolódik, hogy a fiúknak igazából nincs is fúj-lány-korszakuk. Nagyon leegyszerűsítve és sarkítva a kérdést, elmondható, hogy tulajdonképpen tudatra ébredésünk pillanatától kezdve odáig vagyunk a lányokért.
A húszéves lányokért. Ötéves, tízéves, húszéves és negyvenéves korunkban is.
Evvan.
2014. január 6.
Megújuló remény hűs szellője lengi be az orvosképzés langy egét
Ha már a tavalyi dolgokról meg a gólyákról volt szó, még hagy osszam meg veletek, mit alkottak a harmadévesek a műtéttan gyakvizsgán.
Egyikük megpróbált vért venni - harang nélkül. Állítólag a tűt és a vacutainer csövet próbálta erőszakkal koalícióra léptetni; sikertelenül. Másikuk tökéletesen légtelenítette a fecskendőt (ez az amikor a szuri előtt a doktor bácsi spriccel egy kicsit a fecskendővel, amit nem azért tesz, hogy a frászt hozza az amúgy is frusztrált betegre, hanem azért, hogy ne okozzon neki légembóliát), majd az ujjával szépen letörölgette a tűt, hogy ne folydogáljon ott a cucc, mert az milyen már.
A csúcspont mégis az volt, amikor valamelyikük - már a műtőben - nehéz keresztkérdést kapott, úgyhogy megvakarta a fejét. A műtőben. Bemosakodva.
Azért ez mókás :D
Egyikük megpróbált vért venni - harang nélkül. Állítólag a tűt és a vacutainer csövet próbálta erőszakkal koalícióra léptetni; sikertelenül. Másikuk tökéletesen légtelenítette a fecskendőt (ez az amikor a szuri előtt a doktor bácsi spriccel egy kicsit a fecskendővel, amit nem azért tesz, hogy a frászt hozza az amúgy is frusztrált betegre, hanem azért, hogy ne okozzon neki légembóliát), majd az ujjával szépen letörölgette a tűt, hogy ne folydogáljon ott a cucc, mert az milyen már.
A csúcspont mégis az volt, amikor valamelyikük - már a műtőben - nehéz keresztkérdést kapott, úgyhogy megvakarta a fejét. A műtőben. Bemosakodva.
Azért ez mókás :D
2014. január 5.
Ez még tavalyi dolog, de azért elmesélem, mert eszembe jutott: az idei kis gólyák legédese legnaivabb megmozdulása egyértelműen az volt, amikor valaki nem értette, hogy most már nem a gyerek ligában van, hanem az NB1-ben.
- Akkor most mikor lesz a nyitóbuli? És mikor kezdődik a tanítás?
- Vasárnap este nyitóbuli, hétfő reggeltől tanítás.
- De hogy megy valaki hétfő reggel órára, ha előtte hajnalig bulizott?
- Üdv a felnőttek világában...
- Akkor most mikor lesz a nyitóbuli? És mikor kezdődik a tanítás?
- Vasárnap este nyitóbuli, hétfő reggeltől tanítás.
- De hogy megy valaki hétfő reggel órára, ha előtte hajnalig bulizott?
- Üdv a felnőttek világában...
2014. január 4.
2014. január 3.
Hohó, traumatológia ötös! Pedig ilyen nem szokott velem történni; de ezt bedaráltam.
Note to self: ne akarjak még egyszer január legelején vizsgázni.
Vizsgáztam már karácsony előtt, a két ünnep között, de még a vizsgaidőszak utolsó napján is. Mindegyiknek meg van az előnye és a hátránya, de még egy ilyen alávaló dolgot, mint gyakorlatilag másfél nappal szilveszter után vizsgázni... na ne, otthon tespedve tanulgatva valamennyire még hasznos is tudtam volna lenni, de ilyen állapotban éjszakázni egyet és elmenni szopni... ez azért kemény.
Note to self: ne akarjak még egyszer január legelején vizsgázni.
Vizsgáztam már karácsony előtt, a két ünnep között, de még a vizsgaidőszak utolsó napján is. Mindegyiknek meg van az előnye és a hátránya, de még egy ilyen alávaló dolgot, mint gyakorlatilag másfél nappal szilveszter után vizsgázni... na ne, otthon tespedve tanulgatva valamennyire még hasznos is tudtam volna lenni, de ilyen állapotban éjszakázni egyet és elmenni szopni... ez azért kemény.
2014. január 2.
Olvasólámpámmal való kapcsolatom új szintre emelkedett: megkísérelt ismét meghalni. Ezúttal pár méter szigetelő szalag jelentette a végső megoldást; úgyhogy éltető fénye most vidáman csillog egy félig üres (vizsgaidőszakban minden félig üres) energiaitalos dobozon. Valami rejtélyes okból kifolyólag a gépem is csak csökkentett módban hajlandó elindulni, úgyhogy holnap rendet kell tennem a dolgaim körül, de ez most nem fontos.
Holnap megyek vizsgázni traumatológiából, pedig még a szilveszter okozta traumát is alig hevertem ki. Szurkoljatok.
Holnap megyek vizsgázni traumatológiából, pedig még a szilveszter okozta traumát is alig hevertem ki. Szurkoljatok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)